Nálam úgy kezdődött a vegánság, hogy egy tavaszi böjt során fokozatosan hagytam el a különböző ételféleségeket, míg végül csak a zöldségek maradtak. Majd elvileg vissza kellett volna ugyanígy venni őket, de nem kívántam többet sem a sajtokat, sem a tojást. Rájöttem, hogy a testem sokkal jobban érzi magát ezek nélkül. Sokkal energikusabbnak éreztem magam. Elmúlt a tojásreggeliket követő letaglózó ólmos fáradtság. Javult az emésztésem. Elmúlt a haspuffadás. Idővel pedig sokkal szebb lett a bőröm is.

Ezzel párhuzamosan a gyerekeim különféle bőrtüneteire is az a válasz született, hogy ugyan nem allergiásak, de érzékenyek a tejtermékekre és a tojásra. 


Így csöppentünk bele hirtelen családilag a vegánságba.
A 100%-os vegánság kivitelezése szuper volna, de jelenleg itt Magyarországon számunkra nem egészen életszerű:

  • Mert ha vendégségbe megyünk, akkor több mint valószínű, hogy ott nem vegánok élnek, viszont szívből szeretnének Bennünket jól tartani teljes szeretettel. Mi pedig szeretnénk ezt jószívvel tudni elfogadni.
  • Mert van, hogy a vegánság elv ütközik más, szintén nagyon fontos elveimmel, mint péládul, hogy törekszem a lehető legkevésbé feldolgozott formában vásárolni az élelmiszereket. Ezért nem elfogadható számomra a margarin, mint opció.
  • Mert van, hogy kimozdulunk, és ahol megéhezünk, ott sem vár épp bennünket vegán ételek teljes tárháza, hanem kompromisszumokra kényszerülünk. A balatoni strandoláshoz például szeretem, hogy hozzátartozik a palacsinta, és én még nem láttam egy strandbüfét sem, ahol lett volna belőle vegán.
  • Mert van olyan alapanyag, mint például a méz, amit én amúgy is kincsként és gyógyszerként tartok számon. Viszont így, mint gyógyszer továbbra is szeretném használni, bár a méz nem vegán.
  • Az iskolai étkeztetésben nálunk van vegán opció is, de nem annyira gyerekbarát, mint a vega, nem hozom a gyerekeimet olyan helyzetbe, hogy valami nagyon furát kelljen enniük.
  • Ha a gyerekeket megkínálják a barátaik a suliban csokival, sütivel, gumicukorral, akkor nem elvárható, hogy erre azt mondják, hogy nem kérik.

Én itt húzom a saját vonalamat a vegán-nem vegán étkezéssel kapcsolatban.

Van, aki szerint már ez is borzasztóan távoli, mások szerint ez túl laza, mert előre sütött palacsintákkal is lehetne a strandra érkezni, és vihetnének itthonról is ebédet, kiruccanós elemózsiát, stb.


Az értékrendemben azonban van egy olyan érték, ami minden felett áll, az pedig az, hogy NEM AKAROK MINDENT ÉN MEGOLDANI, mert amikor mindent én akartam megoldani, akkor végtelenül fáradt voltam testileg és lelkileg. Lehet, hogy tipp-topp kiruccanós felszereléssel indultunk bárhová, csak épp egy percet sem élveztem az egész családi együttlétből, és csak rontottam a hangulatot. Számomra azok a kedves emberek, akikkel az időmet töltöm, a legfontosabbak, szeretném, hogy élmény legyen az együttlét, hogy ne legyen az étkezésen egy görcs, hogy legyen kedvünk, nyitottságunk menni, látni. Ebben a nagyon szabad, megengedő térben viszont rendszeresen érnek bennünket nagyon kellemes meglepetések: egy-egy világvégi helyen fantasztikusan finom vegán étel a menün, egy-egy barát a kedvünkért süt egy vegán sütit, a nagymama új receptekkel kísérletezik, a kávézóban lecserélik a rosszabbik vegán tejet a jóra, egyre több helyen van vegán fagyi, stb.


Ha még sosem kalandoztál a vegán irányba, akkor remek alkalom, hogy kipróbáld, mert itt a VEGANUÁR!
Rengeteg fincsi családbarát recept vár arra, hogy kipróbáld, és ki tudja, lehet, hogy Te is nemcsak új ízeket, de egy új testérzetet is kapsz általa.