Évvégéhez közeledve mindig számolgatok. Hát most nem kell különösebb matematikai sziporkázás az összegzéshez.
Egykezemen meg tudom számolni, hogy idén
- hányszor volt igazi kimenőnk a férjemmel
- hányszor voltunk étteremben
- hányszor láttam a Balatont
- hányszor másztunk fel a kedvenc hegyemre
- hányszor találkoztam élőben barátnőkkel
- hányszor voltam színházban…
Igen, láttad? Voltam színházban! Én, akinek az este 7 óra 7 perc évek óta a csúcsidőt jelenti, a teljesen esélytelen időpontot.
Itthonról, mackóban, este altatás után, kényem-kedvemre elindítva. Semmi aggodalom, hogy ki fog vigyázni a gyerekekre, semmi utazás, semmi csinos ruha, ami már úgysem áll úgy, mint régen, semmi kiszakadós harisnya, semmi drága taxi, semmi rohanás. Csak a színház és mi, semmi bonyolítás.
Szomorú és nehéz helyzet ez a járvány. De nekem most kinyílt a világ. Az egész, ugyebár.
És persze könnyű annak, aki mindig tudja, mit érdemes megnézni. Beépített színházi kémbarátnőmet már fűzöm, hogy írjon nekünk ajánlókat, hogy ne csak én tudjam a titkot.
Kedves szinhaztv.com és eszinhaz.hu, én, mint otthonülő kisgyerekes anyuka, szívemből üdvözlöm megszületéseteket!
Fotó: Pexels
