Körülbelül egy hete megfordult velünk a világ, elképedve meredtünk a monitorjainkra, és a tévék kijelzőire. Megtörtént az elképzelhetetlen, és 2022-ben, a szomszédos országban kitört háború. Miközben döbbenten állunk a történtek előtt, szülőként rajtad a felelősség, hogy gyermekeddel is megbeszéld a helyzetet, megtanítsd, hogyan kezeljen egy ilyen elképesztő válságot. Hogyan lehet ezt jól csinálni, vagyis miként beszéljünk a gyerekekkel a háborúról?
Modern világ, régi módszerek
A történtek előtt talán azért is állunk döbbenten, mert képtelen vagyunk felfogni, hogy egy modern és felvilágosult világban miként fordulhat elő az, hogy erőszakkal kezeljenek egy politikai kérdést, ártatlan emberek, gyerekek életét kockáztatva. Az ukrán emberek élete egyetlen reggel alatt egy csapásra megváltozott. Bár elsőre talán azt gondolnánk, ez módon nem is érint minket, azonban az országba érkező több ezer menekült fájdalmasan szembesít minket azzal, hogy ez igenis mindenkit érintő probléma. De mit lehet tenni, amikor felnőttként is aggódva nézed a híreket, és keresed a válaszokat? Kell-e beszélni a gyermekkel a dologról, és vajon ők mennyit fognak fel az egész helyzetből?
Meg fogsz lepődni, de többet érzékelnek belőle, mint azt te gondolnád. És ha meg akarod őket kímélni, nem beszélgetsz velük, csak magadra hagyod őket a kérdéseikkel, kétségeikkel, félelmeikkel, többet árthatsz, mint gondolnád.
Mit érzékelnek a gyerekek a háborúból?
Manapság már nem nehéz információhoz jutni. Az internet, a tévé, a rádió, és a nyomtatott sajtó mind rendelkezésre áll, arról nem is beszélve, hogy most mindenki, mindenhol erről beszél, sokszor a gyerekek füle hallatára. Nincs ez másképpen a gyerekközösségekben sem. Már az óvodába is magukkal viszik a kicsik a látottakat, hallottakat, amit meg is osztanak egymással.
Nekik viszont még nálunk is kevesebb információjuk van a valós helyzetről, és a részinformációkat, amit innen-onnan felcsipegetnek, gyakran kitalációkkal színesítik, egészítik ki. A valótlan állítások pedig bizonytalanságot, és félelmet szülhetnek a kicsikben, sőt, még a nagyobb korosztály esetében is.
Az tehát, hogy nem hallod gyermekedet beszélni róla, nem azt jelenti, hogy nem tud bizonyos dolgokat a körülötte zajló eseményekről. Éppen ezért nagyon fontos, hogy segíts neki megérteni, és feldolgozni a történteket. Elengedhetetlen a félreértések tisztázása, és, hogy a gyermek feltehesse a felmerülő kérdéseit.
Hogyan válaszoljak, vagy kommunikáljak jól?
Nos, erre igen nehéz mindenki számára hasznos választ adni, hiszen a kommunikáció milyensége nagymértékben függ a gyermek személyiségétől. Van azonban néhány tipp, ami segíthet neked is.
1. Mikor hozzam fel a témát?
Vannak olyan helyzetek, amikor a gyerek magától kérdez, vagy mesél az oviból, vagy iskolából hazafelé jövet. Máskor azonban észrevétlenül dolgoznak benne az információk. Ideális időpont lehet a beszélgetésre, amikor közösen megláttok egy hírt például. Ilyenkor bátran megkérdezheted, hogy hallott-e már róla, és mit gondol, vannak-e esetleg kérdései.
2. Őszintén, vagy elferdítve?
Habár a gyerekeknek valóban nincsenek olyan széleskörű ismereteik, hogy egész pontossággal és tárgyilagossággal beszéljetek a témáról, sosem szabad elfelejtened, hogy a kíméletes őszinteség nagyon fontos. A hazugságok nagyon hamar lelepleződnek, és ezzel hitelességed veszítheted gyermeked előtt, aki így később nem szívesen fog megnyílni előtted.
3. Honnan közelítsem meg a témát?
Mivel a gyerekek énközpontú gondolkodással rendelkeznek, ezért a legegyszerűbb, ha az ő oldalukról kezdjük a beszélgetést, például: „igen, sajnos azoknak a gyerekeknek el kellett hagyniuk az otthonukat, hogy biztonságban legyenek, de a szüleik nem hagyják magukra, és vigyáznak rájuk. Sokan segítik őket itthonról is, ami megnyugtató, hogy nincsenek teljesen egyedül.”
Ne félj feltenni neki kérdéseket: „Szeretnél többet tudni a dologról? Érdekel, hogy mi van velük miután átkeltek a határon? Mit szeretnél még tudni?”
4. Hozd ki a jót a legrosszabból!
Végül, de nem utolsósorban, ebben a borzasztó élethelyzetben, megtaníthatod gyermekednek megtapasztalni a segítségnyújtás örömét. Fontos tapasztalatokat szerezhet az együttérzésről és a szolidaritásról. Ne feledd, hogy gyermeked számára te vagy a minta és a példakép, így a te viselkedésed igen lényeges. A segítség mindkettőtöknek segít kimozdulni a dermedtségből, jó érzés tudni, hogy megtettétek, amit lehetett.
Ha úgy érzed, te sem bírsz megbirkózni ezzel az élethelyzettel, keress fel bátran egy szakembert, aki téged is tud támogatni, hogy segíthesd csemetéd és családod a feldolgozásban. Kereshetsz olyat is aki szülő- és gyerek coachinggal egyaránt foglalkozik, így mindkettőtöknek támogatást nyújthat.
Ha úgy érzed, nem bírod, vagy nem tudod, hogyan csináld jól, keress bátran, segítek.
Kiemelt kép: Photo by Karolina Grabowska from Pexels, Photo by Julia M Cameron from Pexels
