Érdekes ez a nyári agylágyulás, ami valószínűleg sokunkat érint. Kicsit olyan, mint a szoptatás, mert egyszerűen képtelenség rendesen gondolkodni, három értelmes mondatot egymás mellé tenni, netalántán tanulni vagy érdemi munkát végezni.
Kíváncsi voltam, hogy másnál is így van-e. Erről beszélgettünk erősen 30 fok felett Feketéné Kovács Judit mentálhigiénés szakemberrel, aki állandó szakértőnk, ráadásul háromgyerekes anyuka, művészetterapeuta, és még nyáron is vannak műhelyei…
…
Hogy telik a nyár?
Ez egy igazán önfeledt nyár most, azt mondhatom. Talán ez az első olyan szünidő, amikor önmagamnak is megengedem a vakációt. Keveset, kevesebbet dolgozom. Persze futnak csoportjaim és dolgozom a szeretett klienseimmel, de ezeken kívül most pihenek.
A pihenés mondjuk nálam azt jelenti, hogy állandóan mozgásban vagyok a gyerekekkel. Szoktam mondani, hogy én nem vagyok jó benti Anyuka, akkor tudok igazán jól működni, ha programozunk. Nem kell nagy dolgokra gondolni, sokat sétálunk a városban, kimegyünk a várhoz, eszünk egy fagyit, vagy csak este várjuk, hogy előbújjanak az első csillagok.Régebben nehezen barátkoztam meg a nyár lelassulásával, de mára azt hiszem teljesen feloldódtam benne.
Magától jön ez Neked?
Hosszú évek munkája ez. Meg kellett tanulnom lazítani és a munkámban is határokat szabni, például, hogy nyáron nem dolgozom, vagy jelentősen kevesebbet.
Kezdetben nagyon nehéz volt elengedni a folytonos pörgést, de aztán rájöttem, hogy nem lehet állandóan fent az ember, néha igenis fontos, hogy elcsendesedjünk, hogy ne csináljunk semmit, sőt, unatkozzunk is akár.
Hiszen az élet is ilyen. Vannak fentek, vannak lentek és van, amikor csak áramlás van és ezt olyan fontos megélni. Megélni a puszta szeretetet a gyerekeim, a férjem, az életem iránt.
Meg kellett tanulnom pihenni. El kellett engednem annak a gondolatát, hogy csak akkor vagyok hasznos, és értékes, ha csinálok valamit.
És mindezek után most nagyon élvezem, hogy nincs más dolgom, csak hagyni, hogy történjenek a dolgok.
Kedvenc pillanatok?
Az esti séták a kedvenceim. Van bennük valami izgalmas, hiszen alvásidőn túl vagyunk kint a szabadban, a sötétben… Ilyenkor én is gyereknek érzem magam. Szeretem ezeket a cinkos élményeket, amikor megengedjük magunknak, hogy felrugjuk a hétköznapi kereteket és valami mást csináljunk.
És mi áll most előtted? Gondolsz már a szeptemberre?
A hivatásom az életem része, így mindig táplálom és foglalkozok vele, még akkor is, ha kevesebbet teszem. Mindig kéznél van a füzetem, amelyben a Perinatus Alapítványnál induló személyes csoportom terveit írom. Szeptember 14-én indulunk el 8 Édesanyával és gyermekeikkel, hiszen ők is velünk tartanak, egy izgalmas önismereti utazásra. Az Anyává válni – 12 alkalmas művészetterápiás csoporton egészen különleges úton megyünkn közösen végig. Rajzolunk térképet, dolgozunk elvárásokkal, támogató, mérgező személyekkel és mindenféle olyan témával, amely az Anyává válás érzékeny időszakában támogatás lehet az Édesanyáknak.
Photo by Vicko Mozara on Unsplash
