Amióta az eszemet tudom, az Apám főzte nálunk a lecsót. Nem azért, mert mindenki más lusta volt hozzá, hanem mert egész egyszerűen Ő csinálta a legjobban. Még a barátaink körében is híre volt a lecsójának.
Engem gyerekként teljesen hidegen hagyott, egyáltalán nem szerettem. Nem is emlékszem, hogy ez mikor változott meg, de egyszer csak én is elkezdtem lopkodni a pince polcáról a dunsztosüvegekbe zárt finomságot.
Mára az egyik kedvenc nyári fogássá avanzsált át az életemben. A friss, napon érlelt paradicsom és paprika a nyár legjellegzetesebb íze számomra. Ha nem télire teszem el és tudom, hogy pár napon belül el fog fogyni, akkor mindig teszek bele egy kis cukkinit is. Imádom!
Apu mindig azt mondta, hogy jót főzni csak jó alapanyagokból lehet. Ezért képes volt akár napokig járni a boltokat és a piacokat, hogy beszerezze a megfelelő hozzávalókat. Neki nem volt jó a lecsópaprika, csak a legszebb TV paprikával elégedett meg. A paradicsomokat még napokig érlelte a kosárban, mielőtt neki állt volna a főzésnek.
A recept amúgy borzasztó egyszerű, nyilván ezért is jegyeztem meg:
¼ rész hagyma, ½ rész paradicsom, 1 rész paprika, vagyis, ha 6 kg paprikát szeretnénk befőzni, ahhoz 3 kg paradicsomra és 1,5 kg hagymára lesz szűkségünk. Ez nem olyan nagy mennyiség, mint amilyennek tűnik, hiszen jócskán össze fog esni a fazékban.
Először a hagymát aprítom fel, amit kis lángon jó hosszú ideig, akár fél óráig dinsztelek. Bőven lesz ennyi időm, mert a paprika felaprítása nem két perc. Utána bemetszem a paradicsomokat és forrásban lévő vízbe teszem 2-3 percre, majd hideg vízben gyorsan lehűtöm, így nagyon könnyű a héját eltávolítani. Ezután négybe vágom és ezt teszem először a hagymára. Pár percig kevergetem, hogy egy kis levet engedjen, aztán mehet rá a paprika. Csak sóval ízesítem, de azzal bátran. (A piros- és erőspaprikát mindenki az asztalnál saját ízlése szerint adagolhatja majd hozzá.) Innen már nagyon gyorsan megfő. Ráadásul én szeretem, ha kicsit ropogós marad a paprika, úgyhogy tényleg csak pár percig összefőzöm és mehet a dunsztosüvegbe. Teljesen teletöltöm, és a tetejére egy kevés hidegen sajtolt napraforgó olajat csorgatok, majd lezárom. Én minden befőttet hűtőtáskába teszek, sokkal egyszerűbb, mint a pokrócokba csomagolás, és így is szépen lassan hűl majd ki.
Nagyon egyszerű, bár időigényes, de mindig azzal vigasztalom magam, hogy cserébe, amikor majd télen a kamrából előveszem, már csak 5 perc lesz felmelegíteni, és egy tányér rizzsel kész is van az ebéd.
Jó étvágyat hozzá!
Fotó: Andi
