Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond…hogy utáltam mindig is ezt a “bölcsességet”…pláne, ha még mindentudó bólogatás is járt a mondandó mellé…ezt ki találta ki, komolyan? Nekem mindig az volt az érzésem, hogy aki ezzel a mondással próbált “vigasztalni”, ha esetleg megemlítettem, álmosságtól bedagadt szemekkel, hogy kicsit fárasztó 3 gyerekkel az élet, valójában még soha nem töltött 5 percnél hosszabb időt egyedül 3 kicsi gyerekkel, nemhogy fektetéskor, de sehogysem, nemhogy órákat nem, de napokat sem és heteket sem, és éveket meg pláne nem…az ÉN gyerekeimmel meg nyilván nem…tehát miért is kell aztán megosztani bárkivel is ezt az örökbecsű közhelyet? Mint a kéretlen tanácsot… 
…Gyakran jutott eszembe ez a nagyon bölcs, és roppantul idegesítő mondás, például amikor egyedül fektettem a három gyereket – ami igen gyakran fordult elő – a picit, a kicsit és a nagyobbacskát, hogy amíg a csecsemő ordított a háttérben, a nagyobbacska (6 éves) éppen tengeri csatát vívott a kádban a gumikacsákkal, miközben próbáltam a 3 éves tesót kimenekíteni a habok közül, ezúttal magam is célkeresztbe kerülve…nem tudom, hogy tudtuk az estéket megúszni szárazon, na, igen, ez többnyire nem is sikerült, de legalább épen, nem elcsúszva a bokáig érő vízben, és fulladás nélkül… vagy amikor épp szoptattam a legkisebbet, és a középső csemetécske egyszer csak kiabálni kezd, anya, kaki, anya, pisi, és rohanni kell, mert bili meg szobatisztaság, a csecsemő a mellen, míg futok meg törlöm a popsit, mint egy makimama meg a kismaki, lóg rajtam, hát végülis megszokta ő, hogy folyamatos zaj, mozgás és pörgés az élet…de enni kell, alkalmazkodni kell, bárhogyan is… és aztán meg a nézd, anya, milyen szépet rajzoltam-öröme, áááá, de miért a kanapéra, falra, parkettára, kis Picassóm?…kellett nekünk bézs bútor….
Persze még rengeteg ilyen kis történet színesítette a kisgyerekkort, szép és vidám és kemény és húzós napok váltogatták egymást, és nagyon sokszor éreztem azt, hogy imádom az életem, és a gyerekeimet meg a legjobban, de volt, hogy csak azt, hogy ennél nem lehet nehezebb, egyszerűen nem hiszem el, ezt nem lehet fokozni…hogy lehetne nehezebb nagy gyerekkel….bár nehéz lett volna a véleményem mellett kardoskodni, mivel akkor még nem volt nagyobb gyerekem, és ugye így tapasztalatom sem ebben…de abban már biztos voltam akkor is, hogy lentről csak feljebb vezethet az út, és minden véget ér egyszer, bármit is jelentsen ez…
És sok út van, és sok élet és sok történet, nyilván mindenki máshogy éli meg ezeket az éveket, nincs recept, erre sem…van, akinek könnyebb a kisgyerekkori helyzeteket kezelni, és van, akinek a nagyobb gyerekkel igenis óriási küzdelem lett az élete…láttam példát erre is, arra is…

Mindenesetre nekem azóta felnőttek a gyerekeim, és én, a saját családom példája alapján, a saját tapasztalatomból kiindulva már biztosan állíthatom, hogy nekem most már ezerszer könnyebb a nagyobb gyerekekkel, mint régen…persze, minden kornak megvannak a maga nehézségei, kihívásai, egy nagyobb gyerekkel is adódik rengeteg feladat, probléma, amik teljesen mások, mint régen, és nem feltétlenül könnyebbek, de úgy összességében igenis könnyebb lett az élet…vagy lehet, hogy ahogy csökken a terhelés, érezzük könnyebbnek, vagy csak beleszokunk?

Én tehát a magam részéről üzenem mindenkinek, aki esetleg éppen ilyen élethelyzetben van, és kisgyerekekkel küzd, hogy a gyerekkor csodás, jól használjátok ki minden percét, élvezzétek és becsüljétek meg, mert a kisgyerek hamar felnő…és közben kitartás, éljétek túl ezt az időszakot, ha most nehéz is, később egyre könnyebb lesz, meglátjátok…

Egy nagykamasszal, nagyobb gyerekkel, felnőtt gyerekkel már egy egész más szintre lép a kapcsolat…partnerek lesznek, barátok, jó esetben, igazi szövetségek…meglátjátok, minden szinten változik az életünk…hogy miben, például?

– több szabadidő lesz, több alvás, lehet lustálkodni a hétvégén az ágyban, mert ők még később kelnek fel
-nem kell többet éjszakáznod (na, azért a kamaszkoruk alatt lehet, hogy egy-két buli miatt újra fennmaradsz párszor)
 – több időd lesz magadra, és a társas kapcsolataidra (szexre, na : ) )
– újra beindulhat a karrier, a kulturális élet, bármi…mi ugyan igyekeztünk megtartani, fenntartani ezeket a dolgokat a gyerekek kiskorában is, és tényleg fantasztikus élményeink vannak ebből a korszakból is, (csúszdapark, dínó-kiállítás, kirándulások, stb), de ahogy nagyobbak lettek, minden annyival nagyobb élmény is lett…és ráadásul már emlékeznek is rá! 
– és egyszerűbb is minden…már nem kell nagymama vagy bébiszitter vagy férj vagy bárki más ahhoz, hogy el tudj menni egy órára bárhova, otthon lehet őket hagyni egyedül…(bevásárlás, edzés, fodrász, borkostoló, boksz…) 
– nem kell folyamatosan szórakoztatni őket, már elvannak magukban, sőt, örülhetsz, hogyha egyáltalán szóba állnak még veled…
– és a legjobb, hogy a játékok is nőnek a gyerekekkel, így lesznek egyre komolyabbak, felnőttesebbek, élvezhetőbbek a felnőttek számára is: 
– lehet már óriási kártyapartikat csapni, éjszakába nyúlóan ( mondom, hogy lesz még éjszakázás : ))
– lehet egyre komolyabb társasjátékokat játszani, sőt, van olyan is, amit már a saját gyereked talál ki!
– lehet velük színházba és moziba menni rendes, felnőtt előadásra, sőt, van, hogy ők ajánlanak filmet vagy darabot, és méghozzá nagyon jókat…együtt nézitek és izguljátok végig a világ legjobb és éppen legnézettebb sorozatát, és együtt háborogtok a befejezésén, hogy ez mi?! …miközben tülekedtek a legjobb helyekért a kanapén, na, azért a legkényelmesebb fotelért folytatott vitában nincs demokrácia, anya és apa helye szent és sérthetetlen, viszont a pattogatott kukorica mindenkinek jár…
– és előfordul az is, hogy egy világhírű énekes koncertjén összefuttok a küzdőtéren…(Sziget) és még örülnek is nektek a nagy tömegben…(+ egy nyaraláson, ahol este buli volt, együtt is táncoltunk, a gyerekekkel, és mindannyian élveztük)
– utazni már egyébként is színtiszta élvezet…nincs veszekedés, ki ül az ablak mellett (na jó, csak egy kicsi), és már van külön szoba, fagyi, bármikor, nagy nevetések, nagy kalandok, és igazi pihenés…tudsz órákig feküdni a napon, és végigolvasni egy könyvet, zavartalanul
– és egyébként is demokrácia van, igazán, szavazunk arról, hogy legyen elkészítve a csirke és mi legyen a süti, hova menjünk nyaralni… és beszélgetünk a politikáról, történelemről, irodalomról, zenéről, ami nagyon izgalmas, mert remek beszélgetőpartnerek és döbbenetesen jól látják a világot maguk körül…
– apropó, zene…az elég menő, hogy a gyereked állítja össze a playlistet a futásodhoz, kimondhatatlan nevű rapperektől : )
– és úgy öltöznek, ahogy akarnak, nincs többórás műsor reggelente, egy kikötés van csak, hogy a ruházat legalább az évszakhoz, – és ha úgy adódik- az alkalomhoz illő legyen…
– segítenek, ha elakadsz a géppel vagy a telefonnal valahogy…
– lehet tőlük tanulni… sok mindent másképp látnak, de épp ez a jó…sok új ötletet, gondolatot, inspirációt kaptam tőlük…
– ahogy nőnek, mintha ők is egyre inkább értékelnék, amit kapnak
–  igen, ha minden jól alakul, a gyerek ekkor már igazi partner, már nincs sok feladatod a nevelés kapcsán, mert Vekerdy tanár úr szerint az már úgyis 13 éves koruk körül lezárul, tehát már csak legyetek együtt, és érezzétek jól magatokat
– és figyelheted, milyen emberke szökkent szárba, mit visz belőled… 
+ bónusz: ha kimaradt valami a gyerekkorodból, na, most bepótolhatod…lehet menni tematikus vagy vidámparkba, víziparkba, úgy, hogy már neked is élvezetes lesz…ha mindig is szerettél volna felülni egy olyan igazán durva hullámvasútra, vagy szerettél volna lecsúszni az óriáscsúszdán, de csak sóvárgó szemmel nézhetted eddig, miközben a totyogóddal pancsikoltál a bébimedencében, 10 centis meleg vízben ücsörögve, na, eljött az idő…mert a gyereket, ha nagyobb is, azért még muszáj elkísérni ilyen helyekre : )
– és még annyi jó dolog van: kávézás együtt, koktélozás a felnőtt lányoddal, koccintás a pezsgővel az érettségi után, ha vásárolni mentek, a saját lányod a stylistod, kíméletlenül megmondja, mit NE vegyél, mert öreges, jé, de azt is, ha valami nagyon jól áll, a fiad meg saját testsúlyos edzéstervet állít össze neked, a legkisebb pedig tortát süt a szülinapodra… hát, igen, nagyon izgalmas, megható és praktikus, ha az embernek nagyobb gyerekei vannak

Valahogy úgy árnyalnám az eredeti mondást, hogy nagy gyerek, nagy feladat, nagy öröm és nagy élmény.


Fotók: Márti