Szakértői gyorskérdések következnek. Feketéné Kovács Juditot, mentálhigiénés szakembert kérdeztem röviden arról, hogy mit is lehet kezdeni ezzel az új helyzettel. Már lehet menni, ide-oda, de még nem merünk, meg is szoktuk otthon…
Egy korábbi interjúban már beszéltünk róla, hogy milyen nehéz az elsőgyermekes anyukák helyzete. Járvány nélkül is. Aztán a nyakunkba kaptuk ezt a bő egy évet. Hogy látod, mi a legnagyobb kihívás, amivel a kisgyerekes anyukák még extrán szembesültek az elmúlt időszakban?
mentálhigiénés szakember
Megterhelő időszak van minden Édesanya mögött, ezt senki nem vitatja, mint ahogy azt sem, hogy a bezártság, a társas kapcsolatok korlátozása most jelentősen megnehezítette mindazok életét, akik ebben az időszakban voltak várandósok, adtak életet első gyermeküknek. Sok Édesanya maradt teljesen egyedül, a négy fal között az Anyává válás nehéz lelki munkájával, a kétségekkel, a kérdésekkel, időszakonként még a családtól is távol. Ez a bezártság rejt magában lehetőségeket, mint például szorosabb kapcsolódást a babával, hatékonyabb családi együttműködést, de nehézségeket is okozhat a külvilággal való újbóli kapcsolatfelvételkor.
Mit tudsz tanácsolni az anyukáknak?
Fontos a közösség, fontosak a találkozások, ahogyan az Édesanyáknak, úgy a gyerekeknek is. Ez most egy nagyon érzékeny helyzet, de azt javaslom, hogy mindenki találja meg számára azt a kapcsolódási formát, amelyben biztonságosan érzi magát. Beszélgessenek a szabadban, a játszótéren, az újra induló baba-mama klubokban. Keressék azok társaságát, akikkel meg tudják beszélni a mindennapjaikat, akikkel meg tudják osztani a kisgyermekes élményeiket. A sorstársközösség nagyon értékes.
Szakmai fórumokon azt a tanácsot olvastam, hogy legyen fokozatos a nyitás. Ne nagyközösségbe menjünk először, hanem kezdjük kicsi csoportokkal. Neked pont most kedden (május 25-én) indul egy kis létszámú csoportod. Lehet még csatlakozni így, az utolsó percben? Milyen tematikával indul a csoport és miket kell tudnunk róla?
Hosszú volt ez az egy év, mi magunk is elszoktunk a nagy tömegektől, sok kisgyermek még csak a szűk családi, vagy baráti körrel találkozott, így valóban fontos a fokozatosság. Édesanyákkal dolgozó szakemberként azt látom, hogy a saját biztonságérzetünk a meghatározó. Nyugodt szívvel haladjunk lassan, kövessük a saját tempónkat. A gyermekünk elsősorban ránk rezonál, számára a mi biztonságérzetünk jelenti a megnyugvást.
Szakemberként én most érzem elég biztonságosnak egy 6-8 fős kiscsoport elindítását. Egy támogató Anyacsoportom indul a Perinatus Alapítványnál kedden. A 6 alkalmas művészetterápiás baba-mama önismereti csoporton az Anyaságot övező tökéletesség elengedésével és a saját, belső Anyaképünk megismerésével dolgozunk. Ránézünk arra, hogy milyen hatást gyakorolnak ránk a felmenőink, a társadalmi elvárások és mindezek hogyan vannak jelen az életünkben, kiváltképp az Anyai önképünkben. A csoport azoknak az Édesanyáknak szól, akik szeretnének kicsit tudatosabbak lenni Anyaként, szeretnék megtalálni a saját, önazonos hangjukat. A csoport teljesen bababarát, pelenkázni, szoptatni, ringatni a legtermészetesebb. A gyerek a foglalkozások alatt párnák, plédek, játékok között mulathatnak.
A csoport művészeti eszközökkel dolgozik, de semmilyen művészeti tudást nem igényel.
Csoportra hívót és egy meglepetés ajándékot a facebook eseményben találhatják az érdeklődők:
Jelentkezni pedig itt lehet: https://sf.anyaterkep.hu/t/r/anyamintak-mintaanyak
Photo by Caleb Oquendo from Pexels
