Egy négygyerekes, gyönyörű család sétál kézen fogva a virágzó gyümölcsfák között: ez a győri Ízeskert egyik bemutatkozó fényképe. A fotó már önmagában választ ad sok kérdésre, de azért megkértem Lajer Hajnalkát, a gyümölcsös háziasszonyát, hogy bővebben is meséljen.
HOGY KERÜLTÉL AZ ÍZESKERTBE?
Földrajzilag és szakmailag is messziről jöttem. Nyíregyházi vagyok, a férjem Győrből származik, de mindketten a budapesti Külkereskedelmi Főiskolán végeztünk. A második gyerekünk érkezése után elképzelhetetlennek tartottam, hogy visszamenjek egy irodába dolgozni. Olyan munkát kerestem, amit összeegyeztethetek a gyerekekkel. Ha betegek vagy szünet van, otthon tudok maradni velük.
Mivel azt a mintát láttam, hogy a nagymamám rengeteg lekvárt és szörpöt készített, az apósomnak gyümölcsöse van és én is rengeteget főztem be a családnak, megszületett az ötlet, hogy ezzel foglalkozzak komolyabban. 2011-ben indult el a vállalkozásunk. Azóta született még két gyerekünk, és utólag fogalmam sincs, hogy csináltuk végig az elmúlt éveket…
Fényképekről visszanézve látom, hogy a hátamra kötött babával kevergettem a lekvárt, és emlékszem, a járókát is húztam magammal mindenhova. A legkisebb már kétévesen odaült a magozóhoz, dobálta bele a meggyet.
EZEK SZERINT NÁLATOK A GYÜMÖLCS VOLT A KÖZÖS NYELV, AZ ÖSSZEHOZÓ ERŐ.
Igen, minden gyerek nyakig gyümölcsfoltos, maszatos volt, de nem zavart. Ma már a nagyobbak nem túl lelkesek, ha gyümölcsszedésről vagy feldolgozásról van szó, de nem is „dolgoztatjuk” őket. Ha van kedvük, jönnek, ha nincs kedvük, nem.
A LEGNAGYOBB MOTIVÁCIÓ AZ VOLT, HOGY A SAJÁT GYEREKEIDNEK TERMÉSZETES, EGÉSZSÉGES ÉTELEKET ADJ, ÉS EBBŐL NŐTT KI A VÁLLALKOZÁS?
Szerintem sokan akkor kezdünk el igazán figyelni arra, hogy mit eszünk, hol vásárolunk, amikor gyerekünk születik. Jobban odafigyelünk a saját egészségünkre, hiszen tudjuk, hogy a gyerekeknek még sokáig szükségük lesz ránk, és azt is sokszorosan ellenőrizzük, hogy nekik milyen minőséget adunk. Velem is így történt. Nyugodt vagyok, hogy tudom, nem színezékektől hemzsegő szörpöt isznak, hanem a saját gyümölcseink friss levét.
MIT ÉRZEL, AMIKOR VÉGIGSÉTÁLSZ A GYÜMÖLCSFÁK KÖZÖTT?
– Egyszerűen fantasztikus. Mivel otthon sokan vagyunk, mindig nagy a zaj, a nyüzsgés. Ha kimegyek dolgozni, egyedül lehetek, csönd van, csak a madarak csicseregnek. Van veteményesünk is, paradicsomot termesztünk aszaláshoz. Imádom a kezemmel túrni a földet, még azt is szeretem, hogy koszos leszek tőle. A meggyszezon végén azért mindig elgondolkodom, hogy akarom-e én ezt tovább csinálni, de persze hogy akarom. (Nevet.)
GONDOLOM, TÉLEN SEM UNATKOZOL, AMIKOR NEM KELL SZÜRETELNI.
Olyankor többet foglalkozom a címkézéssel, postázással, új tervek szövögetésével. Pont ezt a ciklikusságot szeretem ebben a munkában, ugyanúgy van benne egy körforgás, mint a természetben. Nehezen bírnám, ha egész évben gyümölcsöt kéne szednem, de így pont jók az arányok.
HA A GYÜMÖLCSÖSBEN VALÓ MUNKA NEM LENNE ELÉG, LÁTTAM A KÖZÖSSÉGI OLDALADON, HOGY EGY KÉPZÉSBE IS BELEKEZDTÉL.
Igen, gyümölcsfeldolgozó szaktanácsadó képzést végzek, nagyon jó érzés megint tanulni, új irányba gondolkodni. Laboratóriumokba is járok, úgy érzem magam a kémcsövek között, mint a gimnáziumi kémiaórán. Amellett, hogy finom és egészséges termékeket szeretnék készíteni, fontos, hogy mikrobiológiailag is biztonságosak legyenek. Egy ismerősöm mondta viccesen, hogy most már diplomás lekvárfőző lesz belőlem.
MILYEN TERMÉKEK KÖZÜL LEHET NÁLATOK VÁLASZTANI?
A három fő gyümölcsünk a meggy, a sárgabarack és a szilva. Ezekből igyekszünk a régi idők hagyományait követve, fatüzelésű üstben és kemencés aszalóban minél többféle terméket készíteni: natúr gyümölcslevet, szörpöt, cukormentes befőttet, aszalványt, cukros, mézes és cukormentes lekvárt, természetes alapanyagú nyalókát. Ezen kívül aszalt paradicsomot teszünk el fűszeres olajban, és nemrég bodzás termékekkel is bővültünk. A legnagyobb újdonság pedig a gyümölcsecet – ebből fogom írni a szakdolgozatomat is. Szerelmes vagyok belé, de úgy veszem észre, még elég kevesen ismerik és szeretik. Pedig a hagyományos, zöld flakonos eceten, vagy az alma-és boreceten kívül még rengeteg fajta létezik. Akár fűszernövényeket, gyógynövényeket is bele lehet áztatni. Én például szörp helyett szoktam inni, vízzel hígítva.
De nemcsak gyümölcsöket vásárolnak tőlük, hanem mást is, ami a gyümölcstermesztéssel jár. Összegyűlt például rengeteg megtisztított meggymag, fogalmam sem volt, mihez kezdjek vele. Néhány varrónő megkeresett, hogy szívesen vinnének meggymag párnához, de még így is maradt 50 kiló. Ekkor felhívott valaki, hogy egy szabadidőpark mezítlábas ösvényéhez keres meggymagot, tudok-e adni. A legjobb helyen járt, neki tudtam adni az összeset.
Pálinkafőzdét is üzemeltetünk, bérfőzést vállalunk. Ezt főként a férjem végzi. Tehát nálunk minden a gyümölcsök körül forog – ahogy a szlogenünk is hirdeti: kézzel és szívvel dolgozunk.
Az interjú a Gasztropszichológia oldalán jelent meg.
Fotó: Lajer Hajnalka
