A mai világban elég elrugaszkodott ötletnek tűnhet a kütyükön és az online térben szocializálódó gyerekeket elvinni egy igazi képzőművészeti kiállításra igazi kiállítóterembe, de érdemes megpróbálni, mert egy minimális extra erőfeszítéssel valódi családi élménnyé tehető.
A gyerekek vizuális alkatúak
Amikor hétvégi családi programokon törjük a fejünket ritkán jut eszünkbe múzeumba vagy kiállításra menni, mert teljesen reménytelen programnak tűnik. Főleg, ha a város egyetlen dedikált gyerekeknek szóló kiállítását, már láttuk. De ne legyünk ennyire kishitűek, mozduljunk bátran a felnőtt múzeumok felé!
Egy múzeumban (jó esetben) magas minőségű vizuális csemegékkel tudjuk őket megörvendeztetni, éljünk ezzel a lehetőséggel!
Felnőttbarát családi program
Még vonzóbbá teheti ezt a programot, hogy ez egy olyan családi élmény lehet, amit végre mi is élvezünk. (Minden együttérzés kalandpályák és ugrálóvárak tövében órákig ácsorgó énünknek!) Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a hétvége elvileg a MI PIHENŐIDŐNK is, a mi feltöltődésünknek is ekkor van itt az ideje. Ahhoz, hogy ez ne maradjon el hétvégéről hétvégére,
Élményalapú edukáció
Ha még mindig nem vagy meggyőzve, akkor jó, ha tudod, hogy az élményszerűségen túl a múzeumlátogatás:
- Fejleszti az ízlést.
- Fejleszti a műveltséget.
- Segíti a térbeli és időbeli tájékozódás kialakulását.
- Egy-egy tematikus kiállítás teljes időutazás tud lenni egy-egy régebbi korba.
- Az egyetemes vagy kortárs művészettörténettel egészen más kapcsolat alakul ki élőben látott alkotások segítségével, mint albumokból.
- Minden múzeumban szerzett tapasztalat valódi, aktív, azonnali alkalmazható tudásként épül be a nézőkbe.
- Növeli az alkotókedvet.
- Felkelti az érdeklődést egy-egy témának a mélyebb megismerésére.
- Kiegészíti és megerősíti az iskolában tanultakat.
- Nem utolsó sorban pedig ilyen mókás csemegékre is bukkanhatunk, mint mi az Óbudai Helytörténeti Múzeumban.
Ha ezeket betartjuk garantált a jó élmény
Mielőtt nekivágunk a kalandnak, jó, ha gondoskodunk néhány apróságról. Ne bízzuk a véletlenre, hogy gyerekeink élvezik-e a látogatást vagy sem!
Íme a mi bevált múzeumlátogató trükkjeink:
- Vegyünk előre jegyet online!
Lelohasztó sorok tudnak állni egy-egy jobb kiállítás előtt. A gyerekek máris megkönnyebbülnek, amikor megtudják, hogy nekik nem kell beállni, hanem csak simán besétálhatnak az előre megvett jegyükkel. - Belépés csak jóllakottan!
Éhes gyerekkel ne menjünk kiállításra! Biztosítsuk, hogy elégedett, jóllakott gyerekkel érkezzünk a múzeumba. Még úgy is, hogy történetesen előtte az ebédlőasztaltól álltunk fel, simán megéhezhetnek gyermekeink a múzeumi büfé láttán. Legyen nálunk ez esetre egy apró finomság, műzliszelet, vagy cukorka. Akármi megteszi, csak elő tudjuk kapni a Mary Poppinsét simán kenterbe verő anyai táskánkból. - A szomjúság is kizáró ok!
Szomjas gyerek = nyűgös gyerek = garantált múzeumi szenvedés. Előzzük meg! Legyen nálunk jól záródó kulacs, ha nem engedik be a termekbe, akkor a ruhatárnál még itassunk meg mindenkit. - Folyó ügyek!
Mindenképpen menjünk el mosdóba mielőtt bemegyünk a terembe, akkor is, ha nem kell senkinek pisilnie! Sok kiállításra nem lehet újra visszamenni, ha kimegyünk onnan. - Egy kis felkészülés nem árt!
A múzeumok honlapján találunk kellő anyagot ahhoz, hogy egy kicsit utánanézzünk annak, hogy mit fogunk látni. Legalább a fő művekkel legyünk képben. A kutatómunkánkat gyerekszemszögből végezzük. Mi lehet majd nekik érdekes? Mit tudunk számukra szokatlant, újszerűt mutatni majd? (Kortárs tárlaton ez nem feltétlen szükséges, az a tapasztalat, hogy azokat maguktól is “értik” a gyerekek.) Profibb múzeumoknak vannak gyerekeknek szánt kinyomtatható anyagaik is. - A kevesebb több!
A felkészülés része, hogy kiválasztunk két-három (nem több!) fő üzenetet, amit szeretnénk majd átadni a gyereknek a kiállítás alatt. Nem érdemes többel terhelni őket, mert nem megy úgysem be ennél több infó (és nem is kell, hiszen az élményre játszunk elsősorban). Minden mondandónkat majd ott bent eköré a maximum három üzenet köré rendezzük. Figyeljünk arra, hogy minden megszólalásunk ezt támogassa, ne zúdítsunk rá feldolgozhatatlan mennyiségű ismeretanyagot, mert attól egy életre elmegy a kedve a képzőművészettől. - A kevesebb még mindig több!
Mindenképpen kerüljük, hogy felolvassuk az összes táblácskát! Ha szeretnénk, mi olvassuk el magunkban magunknak, és maximum egy-két mondatban foglaljuk össze a lényeget egy egy szekcióról. Csekkoljuk, hogy a mondandónk támogatja-e a fő üzenetünk valamelyikét! Álljuk meg, hogy a lexikális tudásátadás legyen a középpontban! Eleve ne beszéljünk túl sokat, beszéljenek helyettünk az alkotások! - Szabad felfedezés biztonságos közegben!
Hagyjuk a gyereket saját tempójában felfedezni a látnivalókat. Ne ragaszkodjunk, hogy mellettünk ácsorogjon. Engedjük, hogy saját érdeklődése mentén időzzön egy-egy alkotás mellett hosszabban, és ne aggódjunk azon, hogy átugrik olyat, amit nem talál érdekesnek. Ha valami olyat hagyott ki, ami a fő üzeneteink szempontjából kihagyhatatlan, akkor természetesen visszacsalogathatjuk. Ne aggódjunk a gyerek nem fog elveszni a kiállításon, ennél nyugisabb és biztonságosabb közeg nem igen van. Egy felnőtt – a teremőr – garantáltan figyelni fog a gyerekünkre, amíg mi élvezzük a kiállítást. (Természetesen a szabályokat beszéljük előre meg, hogy hány teremmel lehet előre menni, tilos kimenni, mit nem szabad megfogni, stb.) - Vegyüljünk!
Azért is nagyon jó, ha szabadon eresztjük a gyerekeket, mert a jófej, gyerekbarát felnőttek beszédbe fognak velük elegyedni, és ők is mesélnek nekik érdekességeket a látottakról. Nagyon bájos beszélgetések alakulnak ebből. - Kérdezzünk, ne csak előadjunk!
Legyünk kiváncsiak arra, hogy a gyerek mit gondol, mit lát, mi tetszik neki és miért. Beszélgessünk vele, ne csak a mi tudásanyagunkat próbáljuk mindenáron beletolni, hanem hagyjuk magunkat meglepni az ő látásmódjával, ő észrevételeivel, ő felismeréseivel. - Élményfeldolgozás már bent!
Vihet a gyerek (ha szeretne) jegyzetfüzetet, vagy egy mini rajztömböt színes ceruzákkal, hogy ő maga is haladéktalanul alkotásba lendülhessen, már ott bent a kiállításon. - Ne hagyjuk ki a múzeumshopot!
Nagyon vicces gyerek artkönyvek vannak ott, még egy plusz kiegészítő élmény ezeket megnézegetni! Ha szeretne a gyerek, az ésszerűség határain belül és a környezetvédelmi megfontolások figyelembevételével, igyekezzünk igent mondani. Ez is növeli a múzeumélményt. - A cukorszórás!
Csatoljunk hozzá még valami jót a múzeumlátogatásunkhoz: üljünk be egy sütire vagy ugorjunk be a közeli szuper játszótérre, parkba, ezzel is megerősítve a jó élményt.
Image by Gerd Altmann from Pixabay