A mai világban elég elrugaszkodott ötletnek tűnhet a kütyükön és az online térben szocializálódó gyerekeket elvinni egy igazi képzőművészeti kiállításra igazi kiállítóterembe, de érdemes megpróbálni, mert egy minimális extra erőfeszítéssel valódi családi élménnyé tehető.
A gyerekek vizuális alkatúak
Amikor hétvégi családi programokon törjük a fejünket ritkán jut eszünkbe múzeumba vagy kiállításra menni, mert teljesen reménytelen programnak tűnik. Főleg, ha a város egyetlen dedikált gyerekeknek szóló kiállítását, már láttuk. De ne legyünk ennyire kishitűek, mozduljunk bátran a felnőtt múzeumok felé!
A gyerekeknek ugyanis alaptermészetükhöz közel áll, hogy vizuális élményeket gyűjtsenek.
Egy múzeumban (jó esetben) magas minőségű vizuális csemegékkel tudjuk őket megörvendeztetni, éljünk ezzel a lehetőséggel!
Felnőttbarát családi program
Még vonzóbbá teheti ezt a programot, hogy ez egy olyan családi élmény lehet, amit végre mi is élvezünk. (Minden együttérzés kalandpályák és ugrálóvárak tövében órákig ácsorgó énünknek!) Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a hétvége elvileg a MI PIHENŐIDŐNK is, a mi feltöltődésünknek is ekkor van itt az ideje. Ahhoz, hogy ez ne maradjon el hétvégéről hétvégére,
érdemes módot találni arra, hogy olyan programokat is beépítsük a hétvégi családi repertoárba, amelyek számunkra is teljesértékűek.
Élményalapú edukáció
Ha még mindig nem vagy meggyőzve, akkor jó, ha tudod, hogy az élményszerűségen túl a múzeumlátogatás:
- Fejleszti az ízlést.
- Fejleszti a műveltséget.
- Segíti a térbeli és időbeli tájékozódás kialakulását.
- Egy-egy tematikus kiállítás teljes időutazás tud lenni egy-egy régebbi korba.
- Az egyetemes vagy kortárs művészettörténettel egészen más kapcsolat alakul ki élőben látott alkotások segítségével, mint albumokból.
- Minden múzeumban szerzett tapasztalat valódi, aktív, azonnali alkalmazható tudásként épül be a nézőkbe.
- Növeli az alkotókedvet.
- Felkelti az érdeklődést egy-egy témának a mélyebb megismerésére.
- Kiegészíti és megerősíti az iskolában tanultakat.
- Nem utolsó sorban pedig ilyen mókás csemegékre is bukkanhatunk, mint mi az Óbudai Helytörténeti Múzeumban.
Ha ezeket betartjuk garantált a jó élmény
Mielőtt nekivágunk a kalandnak, jó, ha gondoskodunk néhány apróságról. Ne bízzuk a véletlenre, hogy gyerekeink élvezik-e a látogatást vagy sem!
Íme a mi bevált múzeumlátogató trükkjeink:
- Vegyünk előre jegyet online!
Lelohasztó sorok tudnak állni egy-egy jobb kiállítás előtt. A gyerekek máris megkönnyebbülnek, amikor megtudják, hogy nekik nem kell beállni, hanem csak simán besétálhatnak az előre megvett jegyükkel. - Belépés csak jóllakottan!
Éhes gyerekkel ne menjünk kiállításra! Biztosítsuk, hogy elégedett, jóllakott gyerekkel érkezzünk a múzeumba. Még úgy is, hogy történetesen előtte az ebédlőasztaltól álltunk fel, simán megéhezhetnek gyermekeink a múzeumi büfé láttán. Legyen nálunk ez esetre egy apró finomság, műzliszelet, vagy cukorka. Akármi megteszi, csak elő tudjuk kapni a Mary Poppinsét simán kenterbe verő anyai táskánkból. - A szomjúság is kizáró ok!
Szomjas gyerek = nyűgös gyerek = garantált múzeumi szenvedés. Előzzük meg! Legyen nálunk jól záródó kulacs, ha nem engedik be a termekbe, akkor a ruhatárnál még itassunk meg mindenkit. - Folyó ügyek!
Mindenképpen menjünk el mosdóba mielőtt bemegyünk a terembe, akkor is, ha nem kell senkinek pisilnie! Sok kiállításra nem lehet újra visszamenni, ha kimegyünk onnan. - Egy kis felkészülés nem árt!
A múzeumok honlapján találunk kellő anyagot ahhoz, hogy egy kicsit utánanézzünk annak, hogy mit fogunk látni. Legalább a fő művekkel legyünk képben. A kutatómunkánkat gyerekszemszögből végezzük. Mi lehet majd nekik érdekes? Mit tudunk számukra szokatlant, újszerűt mutatni majd? (Kortárs tárlaton ez nem feltétlen szükséges, az a tapasztalat, hogy azokat maguktól is “értik” a gyerekek.) Profibb múzeumoknak vannak gyerekeknek szánt kinyomtatható anyagaik is. - A kevesebb több!
A felkészülés része, hogy kiválasztunk két-három (nem több!) fő üzenetet, amit szeretnénk majd átadni a gyereknek a kiállítás alatt. Nem érdemes többel terhelni őket, mert nem megy úgysem be ennél több infó (és nem is kell, hiszen az élményre játszunk elsősorban). Minden mondandónkat majd ott bent eköré a maximum három üzenet köré rendezzük. Figyeljünk arra, hogy minden megszólalásunk ezt támogassa, ne zúdítsunk rá feldolgozhatatlan mennyiségű ismeretanyagot, mert attól egy életre elmegy a kedve a képzőművészettől. - A kevesebb még mindig több!
Mindenképpen kerüljük, hogy felolvassuk az összes táblácskát! Ha szeretnénk, mi olvassuk el magunkban magunknak, és maximum egy-két mondatban foglaljuk össze a lényeget egy egy szekcióról. Csekkoljuk, hogy a mondandónk támogatja-e a fő üzenetünk valamelyikét! Álljuk meg, hogy a lexikális tudásátadás legyen a középpontban! Eleve ne beszéljünk túl sokat, beszéljenek helyettünk az alkotások! - Szabad felfedezés biztonságos közegben!
Hagyjuk a gyereket saját tempójában felfedezni a látnivalókat. Ne ragaszkodjunk, hogy mellettünk ácsorogjon. Engedjük, hogy saját érdeklődése mentén időzzön egy-egy alkotás mellett hosszabban, és ne aggódjunk azon, hogy átugrik olyat, amit nem talál érdekesnek. Ha valami olyat hagyott ki, ami a fő üzeneteink szempontjából kihagyhatatlan, akkor természetesen visszacsalogathatjuk. Ne aggódjunk a gyerek nem fog elveszni a kiállításon, ennél nyugisabb és biztonságosabb közeg nem igen van. Egy felnőtt – a teremőr – garantáltan figyelni fog a gyerekünkre, amíg mi élvezzük a kiállítást. (Természetesen a szabályokat beszéljük előre meg, hogy hány teremmel lehet előre menni, tilos kimenni, mit nem szabad megfogni, stb.) - Vegyüljünk!
Azért is nagyon jó, ha szabadon eresztjük a gyerekeket, mert a jófej, gyerekbarát felnőttek beszédbe fognak velük elegyedni, és ők is mesélnek nekik érdekességeket a látottakról. Nagyon bájos beszélgetések alakulnak ebből. - Kérdezzünk, ne csak előadjunk!
Legyünk kiváncsiak arra, hogy a gyerek mit gondol, mit lát, mi tetszik neki és miért. Beszélgessünk vele, ne csak a mi tudásanyagunkat próbáljuk mindenáron beletolni, hanem hagyjuk magunkat meglepni az ő látásmódjával, ő észrevételeivel, ő felismeréseivel. - Élményfeldolgozás már bent!
Vihet a gyerek (ha szeretne) jegyzetfüzetet, vagy egy mini rajztömböt színes ceruzákkal, hogy ő maga is haladéktalanul alkotásba lendülhessen, már ott bent a kiállításon. - Ne hagyjuk ki a múzeumshopot!
Nagyon vicces gyerek artkönyvek vannak ott, még egy plusz kiegészítő élmény ezeket megnézegetni! Ha szeretne a gyerek, az ésszerűség határain belül és a környezetvédelmi megfontolások figyelembevételével, igyekezzünk igent mondani. Ez is növeli a múzeumélményt. - A cukorszórás!
Csatoljunk hozzá még valami jót a múzeumlátogatásunkhoz: üljünk be egy sütire vagy ugorjunk be a közeli szuper játszótérre, parkba, ezzel is megerősítve a jó élményt.
Image by Gerd Altmann from Pixabay
