Amikor elérkezik a május, és elénk tárul a színpompás tavaszi látkép, minden változóban és könnyed táncban van körülöttünk a természetben, óhatatlanul mi is megkönnyebbülünk és kapcsolódnánk laza, könnyed, játékos énünkkel, de sokszor annak csak a hűlt helyét találjuk.
Hová lett a laza, vicces nő belőlünk? Hová lett a játék, a játékosság az életünkből?
Az anyaszerep tényleg összeférhetetlen a könnyedséggel?
A lazaság tényleg csak a gyerekek és a férfiak kiváltsága lenne?
Egy anyának egy életre el kell felejtenie azt, hogy felszabadult, spontán, ne adj isten, gyerekes legyen?
A gyerekes szó miért pejoratív, és miért retteg tőle minden anya, hogy vele kapcsolatban említésre kerüljön?
Jól érezzük egyáltalán magunkat a napirend-őr és a rendmester szerepében?
Tudjuk még a feladatokon és a megoldandó problémákon, a tökéletesítésen és a gyerekek folyamatos terelgetésén túl látni az életet?
Ezekre és hasonló kérdésekre fogjuk néhány hétig keresni a választ itt és a MUM PARK Live-ban is, továbbá megnézzük, hogy azoknak, akiknek sikerült átmenteniük valamit a játékosságunkból az anyai életükbe is, hogy csinálták ezt a varázslatot.
Photo by Gustavo Fring from Pexels
