Nem könnyű a belső erőnket előcsalogatni, hogy kedvességgel és figyelemmel telhessen meg a körülöttünk lévő sötétség sűrűje. Ha sikerül szem előtt tartani valami időn túli örökérvényű, de személyes fontosságot – például a gyermekét, az idősebb szülőét – már megnyertünk egy csatát. Linka írása.
Minden baba érkezése egy ünnep az emberiség életében. Új lehetőség. Egy sikertörténet. Két ember szerelme, ha csak egy pillanaté is, megengedte, hogy a megtermékenyüléssel elindulhasson egy új ember élete. A nő a testében neveli, a férfi kívülről óvja, védi és táplálja innentől a családot. Megnőtt a felelősség vagy még csak hangolódunk? 9 hónap pocak-lét fogja megmutatni, ki hol tart ebben a folyamatban. Összefogásra van szükség. Előkészületekre és megértésre. Kik vagyunk? Kivé válhatunk?
December évköri üzenete pont erre irányul. Kik is vagyunk? Mit is teszünk? És miért?
Ahogyan egymással bánunk mi szülők, főnökök, alkalmazottak vagy szomszédok, az lesz a jövőnk befektetése. Egy gyermek érkezése megkönnyítheti a válaszaink, hiszen mostantól benne is gondolkodnunk kell. Új lehetőség a tapasztalásra az ártatlanság tükrében. Türelem, szerelem, éhség, szükség. Félelmetes? Jól hangzik? Lehet-e egyik a másik nélkül? Van választásunk. Szabad választásunk. Ünnepeljünk hát!
Egy leszülető lélek bár már sokat élhetett – ebben a testben és ebben a környezetben most lesz először. Megtanulni jött, amit eddig nem sikerült neki, s ehhez pont minket választott – Szülők lettünk. Számít a múlt, a jelen és a jövő. Egyelőre a miénk. Mert ezzel aztán a jövendő életét alapozzuk. Terhelt a család? Gondjai voltak a felmenőknek? Lehet, hogy a következő generáció ezekről pontosan tud, s minden küzdelemmel, mint eredmény számol?
Ha valami sikerült, azért. Ha valami nem, azért.
Érdekes gondolat… Értékes gondolat.
Tanuljunk belőle és ünnepeljünk, mert ha az őseink, akkor rég nem úgy csinálták volna, ahogy, akkor mi, ma, nem lehetnénk. Pontosabban, nem mi lennénk, hanem valaki más. Én mostantól abban dönthetek, hogy ezúttal (ebben az életben), hogyan fogok tenni! Milyen csomaggal indítom útjára őkelmét, a gyermeket. Hogyan fogom felnevelni, hogyan fogok példát adni, hogyan tudok helytállni mellette és hogyan tanítom meg a tiszteletre azzal, ahogyan én magammal és a környezettel (ember, állat, fű, fa , virág, levegő…) bánok. S hogyan emelem az életét?! Eddig nélküle éltem, mostantól vele fogok. Ő lett a gyermekem. Megtisztelt, s minket választott: édesapának vagy édesanyának. Ünnep ez az érzés. Szép, megtisztelő feladat és egyben újjászületés az eddigiekhez képest.
Advent mesébe illő, csendességbe burkolózó napjait fényesítsük egy gyertya lángja, egy elkapott mosoly vagy egy kedves tekintet tükrében.
Adjunk hálát és szeretetet!
…mert megtehetjük – itt nincs szükség ellenszolgáltatásra! Magunkért, magunknak = a Világunkért, a Világnak. Ünnepeljünk!
Adventben duplán számít és jövőre is kitart.
Photo by Arina Krasnikova Pexels.
