Az öröm azért egy nagyszerű dolog, mert bármikor hozzáférhető, szabadon és korlátlanul használható.
Az öröm nem egy külső elérendő, megvásárolandó, vagy kimanipulálható valami, hanem egy olyan belső állapot, amelyet bármelyik pillanatban bekapcsolhatunk magunkban kedvünk szerint.
Ez benne a szuper, hogy csak rajtunk múlik. Végre valami, aminél nem kell senkire és semmire várnunk, örülhetünk most azonnal ebben a minutában. Hogy minek? Bárminek: egy fűszálnak, egy felhőnek, a mai napnak, a kisujjunknak, vagy az életnek, de örülhetünk tárgytalanul csak úgy simán. A legjobb, amikor már annyira belejöttünk az örülésbe, hogy megengedjük magunknak, hogy örüljünk anélkül, hogy lenne rá bármi konkrét okunk. Na az az igazi szabadság, a lélek végtelen szabadsága.
És tudod miért jó még? Mert az öröm is, mint minden tudatállapot, ragadós. Ha sokat tartod magad az öröm tudatállapotában, akkor jó eséllyel nem az alacsonyabb rezgésű tudatállapotokat sokszorozod magad körül, hanem az örömét. Tehát nemcsak Neked lesz ez jó, hanem másoknak is, és együtt örülhettek onnantól.
Azt hisszük hogy az örömünkhöz kell valami, például egy álomnyaralás, vagy egy új ruha, vagy egy közös est a barátainkkal, pedig az öröm az igazából fejben dől el, egyedül azon múlik, hogy mire adunk zöld lámpát az örömnek magunkban. Az öröm egy döntés, egy választás, és ahogy általában érdemes a lécet egyre feljebb emelni az élet más területein, az öröm lécét viszont érdemes egyre lejjebb engedni, hogy a lehető legtöbb dolog essen az öröm kategóriájába számunkra.
Photo by Polina Tankilevitch from Pexels
