Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor azt is tudod, hogy nem kell ezt bizonyítanod.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor nem kell igent mondanod dolgokra, amit nem szeretnél, csak azért, hogy elfogadjanak.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor, akkor pihensz, amikor elfáradtál, akkor szállsz ki, amikor megelégeled.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor nem kell titkolnod a hibáidat, mert egyáltalán nem félsz, hogy látják ezeket mások.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor nem kell mindenhatót és mindentudót alakítanod.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor megengeded magadnak, hogy csendben legyél, és ne látszódj.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor nem vársz elismerést, visszaigazolást vagy dícséretet.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor vállalod a véleményedet, akkor is, ha az különböző, akkor is, ha az épp mindenkiétől különböző.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor nem bánt, hanem épít a megalapozott kritika és lepereg a hamis megítélés, és mindig pontosan felismered a kettő közötti határt.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor átlátsz a manipuláción.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor megengeded másoknak is, hogy ők is nagyszerűek legyenek, nem érzed mások nagyszerűségét személyes támadásnak, neked címzett kritikának.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor bátran és habozás nélkül kérsz segítséget.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor nem engeded másoknak, hogy játsszanak Veled.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor tudod, mi épp a helyes és arányos cselekedet.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor lehetsz teljesen önmagad, és már csak ettől szuperelégedett leszel.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor elnyered a méltóságodat.
Amikor biztosan tudod, hogy értékes vagy, akkor kezdik el mások is látni az értékedet, anélkül, hogy ezért meg kellene szakadnod, be kellene bizonyítanod, túl kellene magad vállalnod.
Képzeld el milyen lenne az életed az állandó bizonyítás, megfelelés, túlvállalás nélkül?
Képzeld el milyen lenne a Karácsonyod az állandó bizonyítás, a megfelelés, a túlvállalás nélkül?
Képzeld el, hogyan állnál a fa alatt, mi tükröződne Rólad a gyerekeid tekintetében, mi lenne párod mosolyában…?
Ezt eljátszani nem lehet.
Úgy csinálni, mintha nem lehet.
Azt állítani magadról, hogy… Nem elég.
Az eredményen pontosan fogod látni, hogy hogy is álllsz ezzel.
Azon, hogy hogyan érzed magad, mi van az arcodon, amikor senki sem lát, azon pontosan lemérheted, hogy mennyire becsülöd magad.
Mások szemtükrében pontosan kiolvashatod, hogy méltóságodban vagy-e.
Határozd el magad, és CSELEKEDJ FORDÍTVA mint, ahogy eddig: állj meg, pihenj, mondj nemet, kérd ki magadnak, értékeld, vedd észre a segítséget, fogadd el a jószándékú tanácsokat, és miközben másképp kezded csinálni, folyamatosan nyugtatgasd magadat,
hogy nem fog mindenki ellened fordulni, ha nem teljesítesz 200%-on,
nem attól leszel jobb szakember, hogy lesz egy újabb papírod róla,
nem fogja mindenki azt gondolni, hogy nem vagy elég jó anya/apa, ha nem lesz gyerekenként egy tucat ajándék a fa alatt,
nem fogja bemondani a TV, hogy csapnivaló háziasszony vagy, mert nem sütsz tízféle karácsonyi aprósüteményt,
mert igazából nincsenek kellek.
Emellett vedd észre a másik vergődését, leszólás helyett ajánld fel a segítségedet, ha valakit bármiben alkalmatlannak látsz, akkor az annyit jelent, hogy annak a valakinek abban a dologban TÖBB SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGE, TÖBB TÁMOGATÁSRA és nem több kritikára.
Mi lehetne ennél nagyszerűbb?
