Ma megtanultam blöffölni.
Viszont ettől annyira megrémültem, hogy megint kezdek infantilisen viselkedni, ahogy mindig, ha valamitől megrémülök.
Ki így, ki úgy reagál, ha megrémül. Van, akinek csak kakilnia kell, van, aki interurbán felhívja a nővérét, és van, aki azonnal kitölt egy lottószelvényt. Én ülök a sarokban, kockákat dobálok a másik sarokba és ellenkezek minden ellen.
Pedig ma megtanultam blöffölni. Amiről filmek szólnak, amit csak a pszichésen igazán stabil emberek tudnak megcsinálni jól.
Az úgy volt, hogy megnéztünk egy telket Nagyszénászugban.
Mesebeli név, szinte hallik, amint esténként nevetgélnek arra a szénabanyák és kockázik az összes huszonkettes busz a végállomáson.
Mert ez a Nagyszénászug, ez Budakeszi része. Külseje.
Budakeszin laknak a polgárok, Nagyszénászugban pedig a bátrak.
Az ember ülhet egy zártkerti faházban, vitatkozhat naphosszat a kabócájával, oszt mégis, ha városinak kell lenni, felpattan a huszonkettes buszra és negyed óra alatt a Moszkván van, egyből városi lesz, ahogy ott leszáll és nem a kabócát hallgatja, hanem a szirénákat.
Szóval egy örökös átlibbenésben lehet élni, télen kurvára fázni, de van internet, van érzés benne, hogy merre laksz? – Ja, én Budakeszin, csak a nyugis részen.
Ha szigorúan vesszük, akkor négy éve, de titkon már huszonhét éve házakat nézek.
Ha egyszer majd lakhatom a sajátomban, az milyen legyen.
Az utóbbi időben négy évente örökölök mindig pont ötmillió forintot – na jó, nem pont, de a statisztika megengedő vonalai mentén belefér az állítás. Ezeket az ötmilliókat ezekben a köztes négy években költjük el mindig arra, hogy béreljünk lakást és legyünk.
Kiragadott példa, de jellemző, hogy az öröklés pillanatában veszünk egy márkás vérnyomásmérőt, amit a negyedik évhez közeledve rendre el kell adni a sarkon egy lenéző bácsinak, hogy három napi kajapénzünk meglegyen. Így vagyunk mi a pénzzel.
A gyerekeknek viszont semmi nem marad, ha ennyire hülye vagyok, illetve elmaradnak az ötmilliós évfordulók is, hála az égnek, szóval most, hogy elköltöttük az utolsó örökölt milliót is, elkezdtem veszettül telkeket nézni, és azt találtam ki, hogy erre bizony már hitelt fogok felvenni. Háháááá! Zseni vagyok, nemdebár?
Hitelt felvenni egyébként is olyan normálisemberes dolog.
Fel is hívott egy igazi hitelszakértő, na ott már blöffölnöm kellett, mert például a vérnyomásmérős ingadozásomat nem mondhattam neki, komolynak kellett tűnni, és felkészültnek arra, hogy évekre megint eladósodjam. A hitelszakértő biztosított róla, hogy nem kaphatok hitelt, ha nincs önerőm és arról is biztosított, hogy nem élhetek semmilyen kedvezménnyel, mert nincs férjem, így nincsenek beígért gyerekeim sem. Mondtam neki, hogy életem derekán vagyok és örülök, ha a kutyát fel tudom még nevelni, nem hogy ígérjek még bárkinek is bármit. Talán azt megígérhetem, hogy ezt a középkategóriás vérnyomásmérőt már nem adjuk el.
Szóval így kiokosodtam és nagyszabású teleknézésbe kezdtem a gyerekkel hazafelé az óvodából. El is jutottunk Nagyszénászugig és ott már annak lehetett örülni, hogy valahogy bement az autó abba az utcába, amit nekünk teremtett az ég. Csapás köz. Na, ugye, hogy ez nekünk való!
Ami még meggyőző volt, az a telek közepén elterülő bazsarózsabokor. Ott már éreztem, hogy ezért a telekért még blöffölni is hajlandó lennék.
Felhívtam a tulajt és kussoltam a problémáimról. Aztán napok teltek el. Elvetettem magamban Nagyszénászugot, mert hiányzik hozzá pár centi. De éjjelente azóta nem alszom. Járkálok a telken és elkap az a büdös nagy bazsarózsa, leránt a föld alá, ahol megsütnek a szénabanyák lágytojásnak.
Így hát ma írtam a tulajnak egy blöffös alámilliózott levelet, hogy ez van, kedves Miklós, ez van.
Aztán vártam, hogy ahogy elolvassa, elküld az udvarias fenébe, ami kábé úgy szólna, hogy ne haragudjon, de várok inkább további ajánlatokat. De nem ezt válaszolta.
Azt írja, kéri, hogy hívjam fel, vagy ha úgy jobb nekem, adjam a számomat és majd ő felhív. Na, itt van a megrémülés, mert azóta sem mertem semmit csinálni.
Egy mélytányérnyi csokis mazsolát már megettem és inkább Nektek mesélem el, kedves ismer és etleneim, nehogy szembe kelljen néznem azzal, hogy bizony azonnal illene Miklóst felhívni.
Csak nem azért akarja ezt a telefont, hogy ott azt mondhassa, ne haragudjak, de vár inkább további ajánlatokat. Csak nem lehet ilyen szadizós pali. Vagy ha igen, hát bizisten hozzávágom a telefonhoz ezt az akciós vérnyomásmérőt!
