Ütemes hullámzás mossa a partot. Szó szót követ, és mi gurulunk a nevetéstől, majdnem be a lábunknál elterülő Azúrba. Nem tudjuk visszafogni, nem érdekel, hogy ki néz Bennünket és mit gondol, meg hogy ennyi idősen nem való így nevetni. Jól
Puha esti fények ölelik körbe a birtokot, a kabócák is lassan elhallgatnak, és a meleg is csendesül kicsit, egy kis szellő érkezik a szőlő felől, susognak a levelek, de ezek a finom hangok beleolvadnak a kertben felhangzó nagy nevetésekbe. Egy
Az ötven körüli, sápatag asszony a létra legfelső fokán állt. Vékony, gumikesztyűs kezével benyúlt az üveg lámpabúrába, és egyesével kiszedegette a poloskák tetemeit, majd két letépett Szilvia papírtörlőbe csomagolta őket. Amikor meghallotta a csengőt, komótosan lemászott a létráról, a rovarokat
Ma ezzel csengettek. Orosz. Jelizaveta Ivanovna Priznic negyven is elmúlt már. Lődörögve élt. Élve lődörgött Usakovszkojeban. Tulajdonképpen egész életében a Bering-tengerre vágyott, de sosem mert elindulni. Meg félt is otthon hagyni a két köszvényes macskáját a rokonokra. Így telt el
Az utolsó miskolci kórházas sztorinál már biztos volt benne, hogy nagyobb a baj. Persze megint a belgyógyászatra vitték az anyját, hisz mi más lehet a baj, ha valaki lefogy 25 kilót pár hónap alatt? Szegényt megint tükrözgették, alul-felül, de minden
Ma megtanultam blöffölni.Viszont ettől annyira megrémültem, hogy megint kezdek infantilisen viselkedni, ahogy mindig, ha valamitől megrémülök.Ki így, ki úgy reagál, ha megrémül. Van, akinek csak kakilnia kell, van, aki interurbán felhívja a nővérét, és van, aki azonnal kitölt egy lottószelvényt.