Vannak az életnek bázisai. Alapok, amelyek úgy tartják össze a világot, mint a sörhasú emberek gatyáit a műbőr övek.
Tegnap úgy értesültünk róla, hogy ezek az alapok égi szeretettel áthatva, de immár kibontott köntösben koncentrálódnak egy kis faluban, Pilisszántón.
Az óvodával mentünk fel, a szokásos, éves pünkösdi kirándulásunkra. Két éve is voltunk, akkor semmi rendkívüli nem történt, szabad volt csendben bemenni Boldogasszony Kápolnájába és gyertyát gyújtani, minden gyerek egyet harangozhatott, elénekeltük a pünkösdi dalokat, eljátszottuk a Ninive című párválasztó játékot és mindenki halálra zabálta magát répamártogatóssal. Na de idén! Megfordult a világ. Boldogasszony röhögős szekszi csaj lett, a pünkösdi dalok hardcore punk aláfestést kaptak, a Ninive játék vérre ment. Úgy látszik, mindnyájunknak feszül már az a bizonyos műbőr öve. Talán sok volt, a kimaradt idő hangos ovisok nélkül, talán Boldogasszony is kezdett elboldogtalanodni, ahogy eltűnt egy éve mindenkinek a süllyesztőben, neki is, csak állt ott a kápolnájában és úgy kigondolkozta magát, hogy egyszer csak megszólította az oda szorgalmasan feljáró, idős polgármester bácsit:
– Hé, te, fiam. Csináljunk már valamit, amit egykönnyen nem felejt el senki! – úgy is lett. Csináltak.
A polgármester bácsi olyan Simson motorral jár, amin duda helyett bicikli csengő, fényszóró helyett olajlámpa van, és nem benzinnel megy, áldástól gurul.
Pont túl voltunk a Ninivén és kezdődött volna az alapvetően vegán terülj, terülj asztalkám marcangolás – én úgy helyezkedtem, hogy az egyetlen kolbász-kisbicska tál mellé kerüljek – amikor meghallottuk a Simson motor – és vele az egész nyolcvanas évek – hangzavarát. Aztán minden olyan gyorsan történt. A polgármester bácsi nagy, barátságos lapátkezével elkezdte felpakolni a gyerekeket a motorjára és egy – Karoljatok át! felkiáltással elindult velük a csupa kő lejtőn, alaposan meghúzva a motort. Aki nem fért a motorra, az futott mellette, visongva. A csendes kegyhely amatőr off-road motorpályává változott, őrjöngő gyerekhaddal, akik mint zsinóron reptetett sárkány, követték a motort le-föl a lejtőn. De persze, hogy ne essen szét végképp az ovis tartalom, szülői nyomásra a polgármester bácsi és a Simson megálltak.
Vissza kellett zökkenni, dolgunk volt. Az óvoda kalapjából körben állva olvastuk fel a szülői közösség anonim kívánságait, hogy az ég felé küldve azok be is teljesüljenek. Elfogadás. Több közös program. Béke. Nyugalom. Dőltek a cetlik. Az egyiknél megállt a felolvasó, pironkodva, nevetgélve úgy döntött, ezt nem szabad felolvasni. Az ünnepség végén rohantam megtudakolni, mi volt a cetlin. Mondjuk nem csak én rohantam. Sokan kíváncsiak voltak, mi fontos még a békén kívül.
„Egy jó szex”
Szóval Ninive, és kegyelem, de akkor is és úgy is ér a polgármesteri rock and roll, és a szülői szex. Drognak pedig kiegyezünk a répamártogatóssal.
