Kislányként sok verset mondtam,
Szép ruhában, izgatottan.
Anyu meg ült első sorban,
Zsebkendővel, meghatottan.

Ne sírj, kérlek, szuggeráltam,
Kézjelekkel operáltam.
Ciki vajon? Eltűnődtem.
Mindenki bőg, feltűnően.

Szépen lassan megértettem,
Miért hull a könny a teremben.
Ma már én is anya vagyok,
Arcomon a könny csak csorog.

Meghat reklám, film, színdarab,
Szárazon a szem nem marad.
Gyerek fellép, az a gyengém,
Akkor is, ha nem az enyém.

Photo by Matthew Henry from Burst