„A bölcsiben és az oviban már október elején érezzük a nyomást, ami az ünnepek közeledtével nehezedik a (gyakran maximalista) pedagógus-szívekre. Azaz, hogy most már igazán el kell kezdeni gyakorolni a dalokat ahhoz, hogy egy ici-pici, egészen fikarcnyi esély legyen arra, hogy a Mikulásnak valamelyik gyerkőcünk előad valamit” – meséli Bodó Virág Anna. Megkértük, mutassa be, milyen is az ünnepi készülődés pedagógus oldalról, mert ő első kézből ismer minden részletet. Virág vendégcikke következik.
Ha őszinték akarunk lenni, az ünnepekre való készülődés a bölcsikben-ovikban olyan, mintha egy marék
bolhát szeretnénk megtanítani táncolni, vagy újszülött kiscicákat énekelni – ritkán eredményes, ámde nagyon
fárasztó.
Az előző években megtanulhattuk pedagógusként, hogy miért tartsunk az intézményben speciális sampont (elárulom: ragasztó kiszedésére a hajból, ami a kézműves ajándékok készítése közben landolt benne).
Ahogy megtanultuk azt is, hogy hiába rakunk ki amerikai módra tejet és/vagy sütit a Mikulásnak, azt perceken belül a terápiás kutya társaságában eszi meg egy kíváncsi kiscsoportos.
Már tudjuk, felesleges gyönyörűen becsomagolni az ajándékokat, hogy a szülők meghatódva nyugtázzák, mennyire készültünk. A kiosztásuk után 2-5 másodperccel a földön széttépve landolnak a kézműves designer csomagolópapírok, amelyek felkutatásával csupán három éjszakát töltöttünk.
Megtapasztaltuk, hogy a karácsonyfa közös feldíszítése finoman fogalmazva is stresszes. Olyan, mintha szeleburdi medvebocsoktól várnánk, hogy kristálygömböket helyezzenek A-ból B-be, törés nélkül.
Halljuk, hogy a mondókák közül – a legnagyobb igyekezetünk ellenére – az örök kedvenc mindig az “Esik a hó, fingik a ló…” című versike lesz.
Már előre számítunk rá, hogy az egyik nagy testvér előbb-utóbb úgyis kiszúrja, hogy a karbantartó cipője
ugyanolyan, mint a Mikulásé.
Mindig lesz olyan gyermek a csoportban, akinek a szülei (hol kimondva, hol csak gondolva) a pokol
kénköves tüzén szeretnének elégetni azért, mert pár falat csokoládéhoz juttattuk a porontyot.
Már meg sem lepődünk, hogy Húsvétkor is a “Jingle bells…” szól a gyerekek kérésére, lévén, hogy kétnyelvű intézmény vagyunk.
És csodák-csodájára az Anyák napi készülődés közben mindenkinek eszébe jut majd, mely dalokat tanultuk kifejezetten a Mikulásnak.
Szóval nem unatkozunk. De az összes munkával, bolha-és medvebocs szelídítéssel töltött nap (és éjszaka) megéri azt az örömöt, amit a téli varázslat hoz a csoportba. A közös ünnepségen ragyognak a szemek, pördülnek a szoknyák, szaladnak az apró lábak. A szívünk pedig megtelik annyi szeretettel, ami sokáig kitart a következő évben is.
….és nálatok hogy telik az ünnepi készülődés?
A szerző a BabyGarden Daycare Családi Bölcsi és Miniovi vezetője. A cikk nyomokban iróniát és humort tartalmaz.
