Nevem napján születtem, a név kötelez! Tündévé válásom napja.
„Amikor megszülettél, Isten téged ajándékozott a világnak. Amikor felébredsz a Szeretetre, te magad válsz ajándékká a Teremtő számára.” – Ismeretlen szerző
Úgy szeretném meghálálni, hogy helyet kaptam a Földön, tudom, nagy kegyelem ide születni. Élni jó.
Nem várt gyerek voltam, pláne, hogy lány lettem. Emiatt egyetlen erős szándékom hasznosnak lenni és megfelelni mindenkinek, hogy szeressenek. Évtizedeket töltöttem el ezzel a szélmalomharccal. Elbújtam, vagy éppen le se lehetett lőni, annyit sürögtem-forogtam, nem volt középút.
Nem szerettem a szülinapjaimat, mert ugyebár minek is élek, meg úgysem kapok semmi olyat, aminek igazán örülnék, ráadásul csak a húgom szokta eltalálni, ami nekem való, neki meg pont nehéz évei voltak. Ezért bár tőle azt kaptam, aminek örültem, de aggódtam, hogy minek költ rám ennyit. Minek? Nem érdemlem meg úgysem.
Tavaly, könnyek között, sokadszor ébredtem rá erre a konyhámban. Minek is élek, ha nem azt élem, aki vagyok. Andris fiam is itt volt, a maga 17 évnyi bölcsességével.
…
– Én nem a saját életemet éltem! – fakadtam ki neki, két orrfújás között.
– Miért? – kérdezte.
– Mert annyira más vagyok, attól félek, hogy ezért nem kellek – fakadt ki számomra is melepő módon az igazságom.
– De anya, mindenki más!
…
Csak bután néztem magam elé. Ja. Tényleg! Felébresztett a valóság. Mindenki más. Mégsem sajnálom az öt évtizedet, amikor nem voltam magamban, mintha átaludtam volna az éveimet. Ugyanis sarkalt az erős életvágy, az igazi tudás megismerésére. Egyre többet tudtam meg magamról, egyszer csak pikk-pakk meglett ebből az önbecsülésem. Magamhoz öleltem mindenemet, mostanra. Utált Tünde nevemet is – és megszületett az elhatározás, igazi Tünde leszek.
Az egyetlen, aki lehetek!
Azért csak elballagtam egy karma asztrológushoz, aki a képletem alapján megerősített: Indiában szerzetes lennék, ez magyarázza erős aszketikus késztetéseimet, a sok böjtöt és szigorúságot magammal, de itt a feladatom:
LÁTSZANI.
Előbújni, és nem „evilági tudásomat” megosztani, mert erre szerződtem. Ötvennégy év van mögöttem. Most érzem a megérkezés igazi és ujjongó erejét és örömét. Tünde vagyok, tündöklő és tündér, fény és árnyék, én csak ragyogatok itt, aztán akinek ez jó, idetalál majd.
A régen megálmodott, és megvalósított, sok-sok tudást felhalmozott, szeretetkapcsolatot létrehozott Szív útján, az Anayában haladok. Nekem a szerető cselekvés a napi hálaadásom.
Aki bújt, aki nem, én jövök.
Ölellek,
Tündi
Itt megtalálsz:
WEB, FACEBOOK, INSTA
