Idegesítő lehet ez a környezetvédelem téma, ha úgy érzed, hogy mindenki baromi okos, csak tolja, hogy ezt így csináld, azt úgy csináld, miközben eldobható szívószállal kortyolgatja a kóláját a nejlonszatyrokkal megrakott dízelautójában a nagybevásárlás után… Minden lépés számít, mi?
Meg hát minek is hallgatnál bárkire, hiszen úgyse ér semmit, ha te szelektíven gyűjtöd a szemetet, amikor úgyis összeöntik, miért ne égesd el az avart, amikor Kínában meg csak úgy öntik a mérget a levegőbe, és különben is a brazilok irtják az esőerdőt, nem te…. Meg az az avokádó már amúgy is ott volt a polcon, szóval már annyira mindegy.
Igen, lehet, hogy az az avokádó már tényleg mindegy. De az nem mindegy, hogy vajon hagyunk-e még iható vizet a gyerekeinknek!? Hogy marad-e termőföld, hogy maradnak-e erdők, hogy maradnak-e állatok? Lesznek-e méhek és más beporzók? Hagyunk-e még valamit abból a világból, amit mi kaptunk? Tudod, gyerekkorunkban volt hó és évszakok…
Hatalmas a baj, és ezt mindannyian csináljuk.
Olyan nagy a baj, hogy tényleg minden lépés számít. És lehet, hogy nem lesz elég, amit teszünk, de ha csak ülünk ölbe tett kézzel, mint béka a fazékban, hát belegondolni is rossz. És hogy ne csak az észt osszuk, betekintést engedünk saját ökoküzdelmeinkbe, szépítés nélkül. Ez van, itt tartunk. Van, amire büszkék vagyunk és van, ami még előttünk áll. Van, ami nagyon messzi cél, van, ami e havi kihívás. Ha van kedved, szállj be Te is a számvetésbe, és gyere velünk. Ez nem csak áprilisra szól, természetesen.
Első bátor zöldszínvallónk Andi lesz, előre is köszönjük a támogató kommenteket.
Photo by Anna Shvets from Pexels
