Pár napja mindenhol a román szoptatásbarát törvényjavaslatról olvashatunk. És nemcsak arról, hanem az indulatokról, amit korbácsolt a hír, ez:
Büntethetővé válik Romániában a nyilvános helyen szoptató nők kiutasítása
Pénzbírsággal fogják büntetni Romániában azt, aki azért küld el egy anyát egy nyilvános helyről, mert gyermeket szoptat – az erről szóló törvényjavaslatot csütörtöki ülésén nagy többséggel elfogadta a bukaresti képviselőház, egyetlen tartózkodás mellett.
A kihirdetésre váró jogszabály szerint diszkriminációt és ilyenként kihágást követ el az, aki bármilyen módon megakadályoz egy anyát abban, hogy egy két évnél kisebb gyermeket nyilvános helyen anyatejjel tápláljon. Hasonlóképpen kihágás az is, ha egy nő azért nem vehet igénybe egy olyan szolgáltatást, amelyre egyébként jogosult, mert egy kétévesnél kisebb gyermeket szoptat. (MTI)
Belegondolni is rémes, hogy honnan indulunk, ha ezt törvénnyé kell tenni. Megaláztatások hosszú évtizedei, szétvert közegészségügyi rendszer… Vizsgálódhatnánk errefelé, de engem az érdekel, hogy miért lett ekkora visszhangja ennek a rövid hírnek. Miért kavar ekkora port, ha ott a címben a szoptatás szó, ha megjelenik egy (nem szexuális tárgynak használt) szép cici a címlapon? Miért vált ki ilyen heves érzeteket ez a téma szoptatáspártiakból, szoptatás-fóbokból, és miért közügy? Miért közügy, hogy mit és hogyan eszik egy kisbaba? Miért közügy, hogy egy szoptató kismama hol és mikor eteti meg, vígasztalja meg, hűti le, immunizálja, szeretgeti, öleli a gyermekét. Mi a fenét keresünk már megint a kismamák intim szférájában?
Dolgunk van ezzel a témával, semmi kétség. Valami nincs a helyén. Nem csak a szoptatás körül. Nem csak a szülések és a gyermekágy körül. Hanem összességében az anyaság körül.
Azt nem értem, honnan veszi bárki a bátorságot, hogy megkérdőjelezze egy anya érzéseit, megérzéseit a gyermekével kapcsolatban? Hogy merészelünk ebbe az intim és sokszor ép ésszel fel nem fogható térbe beletrappolni? Miért nem azzal foglalkozunk össztársadalmi szinten, hogyan lehetne az anyákat támogatni? Támogatni abban, hogy használják az ő csodálatos képességeiket. Azt a varázserőt, ami a babával együtt érkezik. Ez egy varázslat. Ne próbáljuk patikamérlegre tenni egy varázslatot. Csak kezdjük már el végre támogatni az anyákat, hinni benne, hogy pontosan tudják mit csinálnak. Miért és mikor szoptatnak, miért sétálnak szülés közben vagy miért üvöltenek… Egy dolgunk van. Támogatni.
Mert mi is lenne a lényeg? Visszaadni az anyáknak a magukba vetett hitet. Hogy elhihessék, hogy kompetensek. Mert mindannyian úgy működünk, hogy amint elkezd bennünk hinni valaki, érdekes módon szárnyakat kapunk.
Mi lenne, ha elkezdenénk hinni magunkban és egymásban? Támogassuk egymást abban, hogy kompetens anyaként kezeljük egymást. Hiszem, hogy így is lehet fordítani…
Hiszem, hogy pontosan tudod mi kell annak a babának a hasadban.
Hiszem, hogy pontosan tudja a tested, mit kell tennie.
Hiszem, hogy tudsz szoptatni.
Hiszem, hogy csak hagyni kell békén a dolgokat a maguk útján menni, és minden elindul. Tej, szülés, foganás, minden.
Hiszem, hogy úgy érted a kisbabád jelzéseit, mint senki más a világon.
Hiszem, hogy pontosan tudod, ha baj van, akkor is, ha nem látszik.
Hiszem, hogy te vagy a legjobb anyukája a gyermekednek.
Hiszem, hogy jól döntesz, amikor magadhoz veszel egy gyermeket.
Hiszem, hogy jól döntesz, amikor felelősen más gondjaira bízol egy gyermeket.
Hiszem, hogy jó anya vagy akkor is, ha nincs gyermeked.
Hiszem, hogy van egy belső hang, ami minden anyának súg. Hiszem, hogy hallod.
Photo by Anna Shvets from Pexels
