Azt is kérdezhetnénk, hogy van-e élet a karanténban szerzett harci sérülések után? Hogy lehet talpra állni, ha ez az elmúlt időszak olyan nehéz és viharos volt, hogy válás lett a vége?
Jön a nyár…. Jó, de kit érdekel?
Nagyon sok kapcsolatot megtépázott az elmúlt másfél év. Meg persze sok minden más is, nem lehet mindent a karantén számlájára írni, de a karantén szerintem felerősített és felgyorsított számtalan folyamatot. Olyanokat is, amiknek korábban a létezéséről sem tudtunk. Mintha egy üvegbúrát tettünk volna a világra és kitettük volna a napra. Minden sokkal gyorsabban történt…
Egy válás, még a szebb fajták is, nagyon komoly töréseket tudnak eredményezni, és ha nem foglalkozunk ezekkel a sebekkel, egész további életünket meghatározhatják. Az viszont reményt keltő és kiút lehet, hogy vannak válással foglalkozó szakemberek, és válást feldolgozó csoportok is. Remélem egyszer eljutunk oda, hogy rutinunkká válik az, hogy komoly helyzeteket nem elbagatellizálunk, hanem keresünk megfelelő szakmai segítséget.
…
Megkerestük a témával dr. Szilvássy Rita válási mediátort, és beszélgettünk a válásról, a mediációról és a most induló workshopjukról, ami Van élet a válás után címet viseli.
Rita, én azt gondolom, hogy ez piszok nehéz időszak volt. Minden felgyorsult, minden kicsi problémát, diszharmóniát felerősített, felnagyított ez a másfél év. Hogy tudod válási mediátorként értékelni ezt a helyzetet?
válási mediátor
Az emberi kapcsolatok terén nagyon megpróbáló időszakon vagyunk túl. Egyedül sem könnyű, összezárva sem.
Korábban mi történt? Rohantunk, dolgoztunk, és így a külső tevékenységek elterelték a figyelmünket az esetleges problémákról. Most viszont egyszerűen muszáj volt kezdeni ezekkel valamit. Valóban, mintha üvegbúra alá kerültünk volna…
De én örök optimista vagyok, ezért azt kell mondanom, hogy a sok nehéz helyzet mellett sok jó is volt.
Úgy látom, hogy azok, akik már megvívták kapcsolati csatáikat, nekik jó volt. Ezek nagyon tiszteletre méltó és sok évig tartó munkák többnyire, alázattal és odafigyeléssel egymás iránt. Aki még nem tart ott, annak ez most nagyon közel jött. Nem volt már hova hátrálni. Rosszabb esetben a szétmenés mellett döntöttek.
Hagy hozzak be egy személyes vonalat. Mi több mint 15 éve vagyunk házasok. Ha ez az állapot 10 évvel korábban talál meg minket, katasztrofális következménye lett volna. Most viszont jól tudtuk megélni, de ebben nagyon sok közös és egyéni munka is van.
Sok csúnya válás volt?
Inkább úgy mondanám, hogy sok csúnya helyzet alakult ki. Egy válás hosszabb folyamat. Bizonyos időre a bíróság is bezárt. Most pedig jön a nyári ítélkezési szünet.
Ebben is látok pozitívumot – ilyen megrögzött lélek vagyok. (nevet) Mert most, hogy kiszabadultunk a bezártságból és jönnek a pozitív töltések, van remény arra, hogy rendeződjenek kapcsolatok.
Az az igazság, hogy nagyon sajnálom azokat a kapcsolatokat, amik kizárólag a karantén miatt mentek tönkre. Mert nem tart még ott, hogy meg tudjanak küzdeni egy ekkora nehézséggel. És nagyon sajnálom azokat a gyerekeket, akiknek erre ment rá a családi életet.
Mit tudsz tenni ilyen esetben? A szakmai és optimista éned összeférhet ilyenkor?
Igen. Olyan is van, hogy eljön a pár mediációba, elkezdjük a munkát és valahogy lelassul a folyamat. Sok esetben a jó irányba viszi a folyamatot, ha a felek adnak maguknak egy kis időt. Pláne, ha a karantén miatt nőtt ekkorára a feszültség. Volt olyan helyzet, ahol úgy láttam, hogy ha visszarendeződik az élet, fogják tudni új alapokkal folytatni.
És persze vannak teljesen működésképtelen kapcsolatok is, ott nyilván más a menetrend.
Meddig mehetsz el szakemberként? Azt meg tudod mondani egy kapcsolatnál, hogy van-e még remény?
Ezt nem az én tisztem ezt kívülről megmondani. Minden kapcsolat más, belülről kell tudniuk a pároknak, hogy ők mit szeretnének, mit tudnak tolerálni, mit nem. Mire van szükségük, mire nincsen. Az a lényeg, hogy ők passzoljanak és találják meg a számukra megfelelő működési formát.
Belülről hogyan lehet ránézni a helyzetre? Van erre valami „lakmusz papírod”, bevált kérdésed?
Érdemes megnézni, hogy ami most ennyire rossz, régen hogyan működött. Az az ok, ami miatt el akarnak válni, mennyire volt ott előtte? Előfordul olyan helyzet, hogy korábban nagyon jól jött, hogy a másik mindent megold helyettem, mostanra viszont zavaró lett.
Ehhez is jó már a mediáció, igaz? Hogy rá tudjunk nézni a kapcsolatra.
Mediációban könnyebb együtt megvizsgálni a kapcsolódásokat, helyzeteket. Könnyebb rávilágítani az összefüggésekre. Olyan ez, mint egy kirakó, amit először szétszedünk, és újra összerakunk. Ez egy nagyon hatékony módszer.
És ami még nagyon fontos, hogy a mediáció iránya a jelen és a jövő. Megvizsgáljuk a jelent és előre is nézünk. Mert itt lehet megalapozni, hogy milyen lesz az új kapcsolat – akár a korábbi partnerrel, akár új partnerrel.
Különösen fontos pont az, hogy tudatosítsuk: az az ok, amiért most valaki ott akarja a hagyni a másikat, az saját magában is jelen van. Annak a problémának a gyökerét magában is meg kell találnia és neki is változnia kell ahhoz, hogy ne ugyanazt a kört fussa majd újra. Nem csak a másik a probléma, ez magunkban is ott van.
Most indul a „Van élet a válás után” workshopotok. Kiket vártok ide és mi várható?
Olyanokat várunk, akik válás vagy mélyebb szakítás után vannak. Egy élettársi kapcsolat lezárása ugyanolyan fontos és munkás lehet, mint egy válás.
Ez a csoport jó lehetőség arra, hogy kibeszéljük a problémákat. Az is az egyik jelmondatunk, hogy „Itt beszéld ki magad, ne az első randin!”
A csoport azért is jó, mert hallani nagyon hasonló és nagyon másmilyen történeteket. És mindkettő nagyon támogatóan tud hatni.
Mit tud adni egy ilyen folyamat, egy ilyen csoport?
Segíteni tud a múlton való rágódásból átváltani a jövőbe tekintésre. Olyan ezt mintha gyorsító sávon előznénk meg saját magunkat. Ez óriási lehetőség.
Van, aki csak a múltat nézi, csak azzal foglalkozik, és teljesen beleragad ebbe az érzelmi- és gondolatkörbe, hogy mi minden veszett el. De ha meg tud történni az átfordulás, és már tud előre is tekinteni, akkor sokkal könnyebb a megegyezés, a megállapodás, a múlt rendezése és a jövő felépítése.
Aki nem hajlandó tovább lépni, azzal nehéz.
Frissen váltakat, válófélben levőket vártok csak vagy olyan is jöhet, aki már régen elvált?
Ha valaki úgy érzi, hogy a múltban van, de szeretne ezen változtatni, az jó helyen lesz ebben a csoportban.
A válás egyfajta gyászmunka?
Része a gyászmunka is. Akik elválnak, valamennyire elvesztenek valamit, énükből egy részt, amit integrálni kell. Nem lehet tudomáson kívül hagyni. A társ elvesztésének feldolgozása részben gyászfolyamat is.
És fontos önismereti munka is, és lehetőség – ha valaki tovább tud lépni azon, hogy hibáztatja a másikat, felveszi a felelősséget és megnézi, hogy vajon miért lehetett vele ezt vagy azt megcsinálni, már sokat fejlődhet.
Kecsegtess valami „jutalommal”, mire számíthat, aki elmegy a csoportba? Úgy láttam, 4 alkalom, alkalmanként 3 óra, szóval ez egy vállalható és igen gyors folyamat lehet.
Ez gyorsítósávos előzés – kicsit olyan gyorsítás, mint a karantén volt, csak ez támogatott folyamat. Ketten vagyunk szakemberek, Varga Anita mentálhigiénés szakember és én pedig jogi és szociális oldalról érkező válási mediátor vagyok. Így aki eljön, szakmai visszajelzést is kap.
Ezen túl nagyon fontos, hogy a csoport nem arról szól, hogy együtt szomorkodunk. A támogató közeg célja, hogy mindenki egy kicsit előrébb legyen. Ez a végcél, hogy jobban legyünk a folyamat végére.
Akárhogy is számolom, ha valaki nagyon vacakul van, de összeszedi magát, és belekezd egy ilyen folyamatba, bele mer vágni, hogy megvívja a saját csatáit, a nyár végére már egészen jól lehet…
