Biztosan veled is előfordult már, hogy elkezdett foglalkoztatni egy téma és aztán úton-útfélen „belebotlasz”, mintha üldözne! Olyan, mint amikor nyelvtanulás közben tanulsz egy új szót, amit még korábban nem ismertél, aztán meg akár mit olvasol vagy hallgatsz, mindenhol ott van. Én így vagyok most a női körökkel. Minél többet foglalkozom a témával, annál több emberrel találkozom, aki hasonló képpen érez, vagyis hiányolja a közösen eltöltött időt és a közösségben végzett tevékenységeket. Persze nem arra gondolok, hogy most mindenki kezdjen el kosarat fonni, vagy kukoricát morzsolni a szomszédasszonyával, de tény, hogy az együtt elvégzett munka sokkal felemelőbb és bizonyítottan hatékonyabb is, mintha ugyan azt egyedül csinálnánk meg.
Az ember alapvetően közösségi életre lett teremtve, de a nők számára meg aztán különösen fontos, hogy elég időt tölthessenek társaságban, és beszélgethessenek BÁRMIRŐL. Mert igazán nem is az a fontos, hogy miről, csak ki lehessen beszélni, meg lehessen kérdezni, tanácsot lehessen kérni, és ami a legfontosabb, hogy érezhessük, nem vagyunk egyedül a problémáinkkal. Mindig megnyugtató azt hallani, hogy a gondjaink nem egyedi, elszeparált esetek, hanem gyakorlatilag mindenki ezekkel küzd, legyen szó gyerekről, férjről, munkáról vagy bármi másról…
Ha pedig olyan szerencsések vagyunk, hogy több, különböző generáció is megjelenik a köreinkben, és lesznek idősebb, tapasztaltabb nők is, még némi életbölcsességgel is gazdagodhatunk.
Szóval gondolkodjunk el rajta, hogy milyen címszóval hívhatnánk össze a környezetünkben élő nőket és süssünk-főzzünk együtt, menjünk piknikezni a szabadba, vagy csak kiránduljunk egy nagyot. Használjuk ki, hogy végre együtt lehetünk!
Útravalónak egy Elizabeth Davis idézetet hoztam, az Életkörök című könyvből- amit mindenkinek sok szeretettel ajánlok a figyelmébe!
„Az életkörök archetípusai azt a célt szolgálják, hogy felelevenítsenek egy kort, amikor a női energiát a közösség jólétének forrásaként tisztelték. Amikor a túlélés még az évszakokkal kialakított harmóniától függött, hogy az élelmet időben elvessék és betakarítsák, amikor a születés, halál és újjászületés ciklusai képezik az emberi kapcsolatok alapját. A nőknek a társadalomban tekintélyük és kiemelt helyük volt, csupán azért, mert önmaguk voltak…”
ELIZABETH DAVIS
Kiemelt kép: Photo by Matthew Henry from Burst
