latest posts
Nekem az eleje inkább egyszínű volt. A 26. születésnapom előtt 2 nappal született meg a lányom. Nagyon vártuk. Terveztük. Mondhatnám időzítettük. Egész életemben erre készültem. Mindig imádtam a gyerekeket, és már nagyon fiatalon tudtam, hogy az Anyaságot nekem találták ki.
Hacsak nem vagyunk macskák, akadhatnak gondjaink az alvással és az ébrenléttel is mostanában. Mindenkin több a teher, a feladat. Én a szülőkön látom, hogy milyen fáradtak. Azt gondolom, hogy extrém terhelés alatt (ami lassan a mindennapossá válik), különösen fontos, hogy
Ha a tökéletes időzítésre vártál, szeretném jelezni, hogy eljött. Itt az idő, amikor elkezdődik minden. Most? Tényleg? Lezárások alatt? Normális vagyok? Hát igen. A magasabb ívű törvényeket nem igazán hatja meg, hogy kint van-e a zárva tábla vagy sincs. A
Anya, folyik az orrom. Anya, kiszakadt a harisnyám. Anya, azt mondta Zsolti, hogy csúnya vagyok. Drágám, mi lesz a vacsora? Kislányom, mit vegyek az unokáimnak? … Mindenki hozzád szalad, ha van bármi baj, igaz? Ez persze érthető, mert az anyák
Van a Nőnap, és van az Anyák napja. Még a naptárban is távol esnek egymástól, nehogy kavarodás legyen. Eddig legalábbis nem volt, de majd most jól összemixelem a kettőt. Megálltam ugyanis az ovi előtt, a kisfiamat vártam. Volt időm nézegetni
Pont ugyanott tartunk, mint egy éve… Ja, nem Az elmúlt napokban sok elkeseredett embertől hallottam azt a mondatot, hogy „na tessék, pont ugyanott tartunk, mint egy éve.” Értem az elkeseredésüket, de ha saját magamra gondolok, akkor mégsem érzem igaznak ezt