latest posts
„Indulnunk kell, gyere, vedd a cipőd, csillagom” – mondod. Semmi válasz, meg sem rezdül, úgy játszik tovább. Jó, hagyod még egy kicsit, addig ellenőrzöd, hogy van-e útivíz, papírzsepi. Az órára pillantasz, el kell indulni, türelmetlenkedsz, odamész hozzá, már hullámzó tenger
– Te, meddig tart még a szünet?- Nem tudom, már vége lehetne, meg fogok süketülni, ha ez így megy tovább.- Én meg nem akarok több simogatást. Ó egek, micsoda szégyen: lehet, hogy érintésfóbiás lettem!? – Ha tudták volna az őseink, hogy ezt
Ma egyre csak a belső riasztó körül jártak a gondolataim. Tudod, arra a riasztóra gondolok, ami jelez, amikor olyat csinálsz, amit nem kéne, és jelez, ha valamit nem csinálsz, amit kéne. Ne tegyél úgy, mintha ez csak egyesek kiváltsága lenne.