latest posts
Mióta eléri a kilincset, időnként átjön éjszaka. Igazából nem bánom, mert puha és aranyos, és már nosztalgikus emlékeket ébreszt a bújás, a fullasztó élmények is megszépültek mostanra. Bebújik, örülök, de aztán nem alszom, csak fekszem a takaró alatt. Hiányzik a
Közhely, hogy a gyerekek nagy tanítók. Mégis sikerül lépten-nyomon meglepniük. Olyan szépen kitaláltam, hogy mit sütök a hétvégén, fejben már el is készült. Finom kakaós tészta, ínycsiklandó illatot áraszt, amikor kiveszem a sütőből, nagyon csokis fényes krém, ami megáll magában,
Én vagyok a korábban említett színházi kémbarátnő és mivel meg lettem szólítva, ajánlok is egy előadást. De szerintem ne kispályázzunk, ugorjunk rögtön mély vízbe: ha már végre otthonról is elérhetővé váltak színházi előadások, legyünk merészek és szeressük meg a balettet!
„Indulnunk kell, gyere, vedd a cipőd, csillagom” – mondod. Semmi válasz, meg sem rezdül, úgy játszik tovább. Jó, hagyod még egy kicsit, addig ellenőrzöd, hogy van-e útivíz, papírzsepi. Az órára pillantasz, el kell indulni, türelmetlenkedsz, odamész hozzá, már hullámzó tenger