Több mint 5 éve nem aludtam ki magam. Most mondhatod, hogy ja, persze, akkor már minden bajod lenne. Az idegeid cafatokban lennének, a hormonrendszered széthullana, a kedved nagyon hullámozna, sok szomorúsággal, kedvetlenséggel, azt se tudnád sokszor megoldani, ami máskor egyperces feladat, folyton beteg lennél, erőtlen, fájna minden porcikád, leszakadna a derekad, az egész gerinced kriminális állapotban lenne, csakúgy, mint az emésztésed, az izmaid, a bőröd, a hajad… Úgy összességében borzalmas állapotban lennél. Segítek. Ez mind van.

5 év hosszú idő, és ez alatt, azt hiszem, kipróbáltam egy elég széles skálát. A mocsokfáradt állapottól, amikor minden perc iszonyatos küzdelem, a “ja, megvagyok, csak néha szédülök” stáción keresztül, a “hát mi bajom lehet, már aludtam 6 órát egyben” szakaszig. Csak egy rendes kipihenésre gyakorlatilag semmi esély. Nem fognak heteket tölteni a gyerekek a nagyszülőknél, hogy az én idegrendszerem kisimuljon. Kicsik is még, messze is vannak, meg ugye járvány is van… Ezen a ponton úgy döntöttem, hogy 40 évesen fiatal vagyok még ahhoz, hogy lemondjak magamról, úgyhogy inkább kirágom magam ebből a gödörből.

Inszomnia-sorozatot indítok, és kipróbálok minden olyan eszközt, módszert, tippet, trükköt, amivel kijöhetek ebből a lehetetlen helyzetből. Ide nekem az ayurvédát, a kínai orvoslást, a jógát, a masszázst, a hormonok harmonizálását, a szabadtéri sportot. Amit nem szégyellek, kipróbálok, küzdelmeimről hamarosan beszámolok. Csak futni nem fogok, azt meghagyom Mártinak.


Photo by Andrea Piacquadio from Pexels