A szabad játék varázsa

Szakértői gyorskérdéseink következnek.
Szántó-Külitsné Rácz Mónikával, a Léleknevelés Gyermekközpont vezetőjével, alapítójával beszélgettünk.

• Csak néhány kérdés erejéig rabolom az idődet, mert tudom, hogy készültök a pénteki iskolaérettséggel foglalkozó webinárra.
  Mi a szabad játék és miért fontos?

A gyermek számára minden játék. Már egy csecsemőnél is látszik, hogy míg tárgyakkal nem képes manipulálni, addig saját kezével is elbabrál, nézegeti, mozgatja, észreveszi, hogy tudja irányítani, vagyis játszik vele. A kisgyermekek száz százalékban érzelmi alapon működnek, és az örömforrást keresik. Minden tevékenység, minden valós tapasztalatszerzési lehetőség, ami örömmel jár, az játék. Az örömhormonok hatására a tanulás is végbemegy, tehát spontán fejlődéssel jár. Ezért fontos, hogy minél többet hagyjuk szabadon játszani gyermekünket! Ha ezt tudjuk, akkor tudatosan biztosíthatunk számára korának megfelelő olyan lehetőségeket, amikben szabadon próbálkozhat, kibontakozhat, kísérletezhet, ezzel tudjuk leginkább támogatni az egész személyiség fejlődését. 

• Hogyan tudjuk a gyerekeink megfigyelése révén felébreszteni a játékosságunkat?

Valaha mi is voltunk ilyen kicsik, mi is játszottunk. Nincs más dolgunk, mint emlékezni önmagunk gyermeki énjére, és hagyni előjönni. Egy óvodás gyermeknek életkori sajátossága, hogy minden pillanatban képes játszani, mindent játékban él át újra, a vele történt eseményeket kijátssza magából, ezáltal oldja a feszültséget magában. Tegyünk egy próbát! Játsszuk el, hogy valaki más bőrébe bújva szólunk hozzá, és nem kell elmagyarázni neki, hogy most játsszuk azt, hogy…, figyeljük meg, hogy kapásból úgy fog ő is reagálni. A humorérzék nélkülözhetetlen a gyermeknevelésben! 

• Hogyan játszhatunk úgy együtt, hogy az a gyereknek és az anyának is jó legyen?

Ha nincs időnk játszani, varázsoljuk játékká azt, amit éppen csinálunk. Ha például főzünk, akkor játszhatjuk azt, hogy varázsfőzet készül, így még ahhoz az ételhez is megjöhet a kedve, hogy megkóstolja, amit eddig nem szeretett. Varázsolni mindig lehet. Lehet varázslás a házimunka, a kötelesség. Belebújni más bőrébe szintén nagyon szeretnek a gyermekek. Akár szerepet is cserélhetünk, máris szórakoztatóvá válik, ahogy gyermekünk eljátssza a „főnököt”. Fürödni menni is sokkal izgalmasabb akkor, ha játékból strandra megyünk. Vagy üldöz egy boszorkány, aki elől csak a vízben tudunk elbújni, mert a víztől fél. Számos ötletet meríthetünk a mesékből, és az előző példa a boszorkányról és a vízről az Ózból van.   

• Ha, tegyük fel, a szülőnek már a könyökén jön ki a játék, mit tehet?

Ha már a könyökünkön jön ki, hogy folyton játszani akar valamit gyermekünk, és már nem hogy ötletünk sincs, de kedvünk sem, akkor nyugodtan hagyjuk a gyermeket békén. Ugyanis erre van a legkevesebb ideje gyermekünknek. Szinte minden perce be van osztva, már ovis korban is, de iskolában meg főleg. A szabadidő, a szabad játék az, amikor a gyermek a saját fantáziáját használva egy belső világképet hoz létre. Amikor nem mi, szülők mondjuk meg neki, hogy mit csináljon vagy mit játsszon. Először ehhez a gyermeket hagynunk kell unatkozni! Nyugodtan lehet hagyni a gyermeket, hogy foglalja el magát, játsszon egyedül, vagy akár unatkozzon. Unatkozás közben születnek a legjobb ötletek, olyan fejlődik igazán a kreativitás. Amikor gyermekünkkel minőségi időt töltünk együtt, akkor az számunkra is jó. Ha viszont úgy érezzük, hogy elég, akkor valószínűleg nekünk is szükségünk van olyan kikapcsolódásra, ami számunkra jár nyereséggel, hogy aztán újra le tudjunk ülni, és csak gyermekünkre figyelni. Ilyenkor adjuk meg magunknak is azt, amit gyermekünknek szeretnénk, és töltődjünk fel egy kicsit azzal, amivel szeretnénk!

Photo by Helena Lopes from Pexels