Már csak pár hetünk van, hogy rendezzük a sorainkat és felkészüljünk a nyári „maratonra.” Ez tipikusan az a szituáció az Anyáknál, hogy mihez is kapjak hirtelen… Én is csak most kezdem realizálni, hogy milyen kevés időnk is maradt. Nem baj, így is nagyon hálás vagyok ezért a pár hétért, és nem csak magam miatt, hanem a srácok miatt is. Még a jelenlegi extra iskolai terhelés mellett is inkább az élő, személyes oktatást választanák, csak végre találkozhassanak a barátaikkal. Iskola nélkül még a nyári szünetnek sem tudnának annyira örülni. Egész egyszerűen kellenek az utolsó számonkérések, a visszaszámlálás, az utolsó tanítási napok; tényleg csak akkor tudunk igazán örülni valaminek, ha komolyan megdolgoztunk érte.
Szóval igen, a gyerekek már nagyon fogják várni, de azt ne felejtsük el, hogy összesen 10 hét gyerekfelügyeletet kell megoldani a nyáron, ami nagyon nem kevés. Persze vannak táborok, meg jó esetben 1-2 hét közös nyaralás, de még akkor is marad bőven. Abban a családban, ahol mindkét szülő dolgozik és a nagyszülők sincsenek könnyen mozdítható helyzetben, ott nagyon nincs könnyű dolguk a szülőknek.
Mi hogyan készülünk? Amit lehet, előre tervezünk. Naptárba. Mindenki naptárába! Mozgósítunk, akit csak lehet, nem akarunk mindent egyedül megoldani. A gyerekeknek is jobb, ha nem csak velünk, hanem más családtagokkal is tölthetnek végre egy kis időt. Próbálunk alkalmazkodni a programváltozásokhoz – még ha nem is örülünk nekik – mert ugyebár a többségünkre ráfér némi rugalmasság-tréning! Én személy szerint a barátokkal is számolok – mármint a gyerekek barátaival, nem az enyémekkel ? – és őket is be fogom szervezni egy-egy napra. Tudom, hogy az még néhány plusz gyereket jelent, viszont garantáltan kevesebb önálló „produkciót” igényel majd tőlem. Megmondta Fruzsi is, játékosság ige vagy oda, nem kell mindig nekem játszani a „bazári majmot”, néha megteheti valaki más is helyettem… ?
Photo by Andre Furtado from Pexels
