Inspiráló beszélgetés egy drámapedagógus óvónővel, nem csak pedagógusoknak.
…
Horváth-Meszes Bettinával beszélgettem a munkájáról, tanulmányairól, tapasztalatairól. Vajon honnan tudta már az elején, hogy ez lesz az ő útja?
Miért érezted fontosnak, hogy óvónőként elvégezd a drámapedagógus képzést?
Szerintem a pedagógusok nagyon könnyen belecsúsznak az állandóan ismétlődő évkörök monotonitásába. Én mindig vegyes csoportban dolgoztam, ahol természetesen minden évben átrendeződik a csoportdinamika, annak függvényében, hányan mennek el iskolába és hány új kicsi jön a csoportba. Ennek ellenére, mindig ugyanazok a jeles napok és ünnepek, valamint természeti jelenségek köré rendezzük a hétköznapjainkat, ezért úgy éreztem, színesítenem kell a módszertani repertoáromat.
Ha én motiváltabb vagyok, akkor a gyerekeknek is többet tudok adni.
Hogyan kötöttél ki a drámapedagógia mellett?
A pedagógusoknak kötelező szakmai megújító képzéseken részt venniük és meghatározott kreditet összegyűjteni. Én mindig is azokat a továbbképzési lehetőségeket választottam, amik gyakorlatban jól hasznosítható tudást biztosítottak. Egyszer volt nálunk egy műhelymunka az oviban amit Bavalics Laura drámapedagógus tartott az óvónőknek. Itt én annyira átszellemültem és feltöltődtem, hogy azonnal eldöntöttem, ez lesz az én utam. Innentől kezdve már célirányosan ezt az egyetemi továbbképzést választottam. Habár a drámapedagógia egy elég kötött világ és sok szabály övezi, úgy gondolom, hogy ezt a tudást a saját személyiségemmel ötvözve képes voltam egy olyan új világot teremteni a csoportomban, ami teljesen rám van szabva.
Mit tanulsz most?
17 évvel ezelőtt indították útjára a „Gondolkodj egészségesen!” programot, ma már Blum program a néven találhatsz rá, ami egy jól használható személyiségfejlesztő program otthon, a saját közegükben és az óvodában egyaránt. A képzés segít a pedagógusoknak, hogy művészetetekkel átszőtt, játékos formában tudjanak a gyerekeknek egy saját kis világot kialakítani, melyben a picik önmaguk lehetnek.
Egy önismereti modullal indultunk, amit nagyon fontosnak tartok, mert én is csak akkor tudok másnak segíteni, ha magammal kapcsolatban rendben vagyok. Tudnom kell, hogy mi az oka annak, ha egy gyermek problémája mélyen megérint engem, és hogy az ne viseljen meg nagyon, fontos, hogy tudjam kezelni a helyzetet. A következő alkalom pedig pont a drámapedagógia lesz, amit nagyon várok, hiszen mindig lehet újat tanulni. Ezzel a módszerrel nem csak az óvodás korú gyerekeknek tudok foglalkozást tartani, hanem bárkinek kicsi kortól egészen felnőtt korig.
Mennyire nyitott a többi pedagógus nálatok az efféle újításokra?
Ez nagyon egyénfüggő. Mivel mi egy bázis óvoda vagyunk, ami azt jelenti, hogy hozzánk nagyon sok pedagógus jön továbbképzésre, konferenciára, szakmai műhely munkákra, én csupa nyitott és érdeklődő pedagógussal találkozom. Hiszünk a tudásmegosztásban és az élmény alapú tapasztalatszerzésben. Ilyenkor nekik is lehetőségük van kipróbálni, milyen a gyerekek szemével megtapasztalni ezeket az élményeket. Mosolyognak, vidámak, jó érzés egy ilyen inspiratív környezetben dolgozni.
Szerinted milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy egy anya tovább tanulhasson, képezhesse magát?
Mindenképpen kell egy biztos családi háttér, mert a legtöbb képzés nagyon sok időt elvesz az életünkből, amit így nem a családunkkal töltünk. Viszont türelmesnek is kell lennünk, mert lehet, hogy azt érezzük, nagyon szeretnénk, de nem most van itt az ideje. Ilyenkor priorizálni kell. El fog jönni a megfelelő idő!
Mit szeretsz benne a legjobban?
A 100%-os jelenlétet. És ez megtörténik gyerekeknél és felnőtteknél is. Mindenki a feladatra és egymásra koncentrál. Itt kiderül, mennyire tudunk együttműködni, figyelni egymásra, feladatot megoldani és ha ügyesen csináljuk, akkor csak facilitátorai leszünk a folyamatnak. Egy olyan személy, aki megteremti a teret, de kevésbé avatkozik közbe.
Nekem az mindig is nagy szívfájdalmam volt, hogy az iskolába lépés pillanatától kezdve a korábban szinte kizárólagos tapasztalati úton történő tanulást teljes mértékben felváltja a tankönyvekből és munkafüzetekből történő ismeretszerzés.
Azt tudni kell, hogy a játékok által nagyon jól elmélyíthető bármilyen tudás. Használhatjuk a szorzótábla tanulásnál, az állatok neveinek vagy a növények részeinek memorizálására, de gyakorlatilag bármi máshoz is. A drámapedagógia segíthet elmélyíteni azt az óriási lexikális tudást, amit az iskolásoknak meg kell szerezni. Én a magam részéről minden tanítót biztatnék, hogy használja ezt a módszert!
A gyerekek rögtön megérzik, ha valamit szívből csinálunk, vagy csak ránk van erőltetve.
Mi a véleményed az óvodai szereplésekről?
Én nem szoktam szerepeltetni a gyerekeket, sosem kényszerítek senkit ilyen szituációba, de ha valaki szeretne, akkor annak természetesen biztosítok teret. A gyerekek meg is szokták szervezni maguktól, ilyenkor elrendezgetik a nézőteret, jegyeket gyártanak, történeteket találnak ki. Volt már balettelőadás, bábozás, meg sok-sok bohóckodás. Ez rendben is van, mert bár gyakran azzal indul, aztán mégis kerekedik belőle valami. Itt például nagyon sok múlik a pedagóguson, hogy mennyire tudja mederben tartani az eseményeket.
Anyaként hogyan tudod ezeket a képességeket otthon kamatoztatni?
A drámapedagógia egy közösségi élmény, amit egy ilyen kicsi mikrocsoportban, mint a család, nehezebb alkalmazni, de a meseolvasásnál, történetmesélésnél mindenképpen hasznos. A számtalan játékötlet pedig jól jön hosszú utazások vagy várakozások alkalmával, konfliktuskezelésnél.
Nagyon fontos, hogy a gyerekeim látják, „felnőttfejjel” is vissza lehet ülni az iskolapadba és lehet tanulni. Így megértik, hogy szükség van arra, hogy folyamatosan képezzük magunkat és új ismereteket sajátítsunk el. Látják, hogy én is izgulok a vizsgáim előtt és nagyon tudok örülni, ha valami sikerült vagy éppen szomorkodni, ha nem. Ez egyfajta példaként is szolgál majd nekik, amikor ők lesznek hasonló cipőben.
Ilyenkor nem nyaggatnak, hogy inkább velük foglalkozz?
Szerintem az én családom a legszuperebb a világon! Nagyon elfogadóak. A férjem rengeteg terhet levesz a vállamról. Imád főzni, és minden más feladatba is besegít, ha kell. A gyereknek inkább az a nehéz, hogy a képzések nagy része pénteki és szombati egész napokat vesz el, volt, amikor Szegeden kellett egy-egy éjszakát aludnom a vizsgák vagy órarend miatt. Ilyenkor a férjem mindig kitalál valami izgalmas programot, ami feledteti velük, hogy anya nincs itthon.
Mik a terveid a jövőre nézve?
Ha ezt a képzést befejezem, akkor egy kicsit szusszanni szeretnék, hogy legyen időm a megszerzett tudást elmélyíteni, de abban biztos vagyok, hogy nem ez lesz az utolsó. Imádok tanulni, és azt gondolom, hogy életem végig tanulni is fogok.
A kislányom kérdezte tőlem, amikor a szakdolgozat védésre készültem, hogy mi lesz, ha vége? Én pedig egyből rávágtam, hogy büszke leszek magamra aztán keresek egy új területet, amiben fejlődhetek!
Fotó: Andi
