Ha te is rögtön a könyvespolcon, könyvtárban vagy könyvesboltban kezdesz bóklászni, amikor felmerül egy téma, akkor nem lepődsz meg, hogy női körök kapcsán is rögtön könyvcímek jutottak az eszembe.
Bemutatom a szubjektív kedvenceimet a téma kapcsán, és persze örömmel veszek újabb tippeket, szerintem könyvből egyszerűen nem lehet túl sok…
Életkör
A témában alapműnek tekinhető Életkör c. könyv (Elizabeth Davis és Carol Leonard: Életkör – A női lét tizenhárom archetípusa) egy egész fejezetet szentel annak, hogy „Hozzuk létre saját körünket”. A könyv végigvezet a női élet különleges állomásain, szerepeinken, foglalkozik az olyan nagyon hiányzó rítusokkal és különleges állomásokkal, amik már önmagukban is elindíthatják a fantáziánkat. Két kedvencem ezek közül a lányok első vérzését megünneplő „bulik” gondolata, a másik pedig a szülésre felkészítő rítusokat taglaló rész. Akármilyen szertartás vagy fontos esemény kerül szóba, mind női csoportot kíván maga köré.
Gyakorlati tanácsok és spirituális tanítások jól megférnek egymás mellett a fejezetben, és ha eszünk ágában sincs női köröket létrehozni, akkor is ott a helye a polcunkon.
„Ami egyszer létezett, aztán betiltották, továbbra is létezik a kollektív tudattalanban vagy az álom birodalmában, arra várva, hogy mikor törhet be újra a tudatba. Nem arról van szó, hogy ‘újra ki kell találni az életkereket’, hanem hogy emlékezzünk rá. A szent nőiségnek, és annak a női bölcseken, papnőkön és orákulumukon történő megnyilvánulását kiűzhették a patriarchális történelemből, betilthatták, és aztán elfelejthették, de amint az emlékezés folyamata elkezdődött, olyan, mintha eltolnák a követ egy eltorlaszolt forrásról, amely egyszer szent kút volt.”
(Idézet az Életkör című könyvből, az eredeti forrása: Jean Shinoda Bolen: Goddesses in Older Women: Archetypes in Women Over Fifty, 2001)
A Vörös Sátor
Anita Diamant A Vörös Sátor c. könyve a bibliai időkben játszódik. Egy lányról, Dínáról szól, az életéről, a családjáról, és arról a titkos tudásról, amit a nők egymás között örökítettek tovább, amikor összegyűltek a vörös sátorban. Maga a történet is sodró és izgalmas, nem csoda, hogy 28 nyelvre fordították le… Számomra mégis az az igazi üzenete, hogy létezik olyan tudás, amit a nők egymás között szinte csak beszélgetve a maga természetes módján adnak tovább. És hogy létezhet egy hely, ahova menstruációs napokon elvonulunk, mert azok a napok lehetnek varázslatosak.
„Az anyák azonban nemcsak ezért szerettek volna időnként lányt is szülni, hanem azért is, mert nekik lehet majd idővel átadni a család emlékezetét…
Mind anyám, mind nagynénéim ontották magukból a róluk szóló történeteket. Miközben a kezük mással volt elfoglalva: mialatt csecsemőt ringattak, főztek, szőttek vagy fontak, mindig meséltek, és ezt egyedül én hallgattam.
Benn, a vörös sátorban, a havibaj sátrában sokszor túrták ujjukat göndör hajamba, s újra meg újra elmesélték, mi történt velük fiatalkorukban, később pedig hogyan szülték meg gyermekeiket. Ezzel mintha reményt és erőt adjánlottak volna föl az Ég Királynőjének, csak éppen mindezt végül nem az égiek kapták, hanem én.”
(Anita Diamant: A Vörös Sátor)
Farkasokkal futó asszonyok
Clarissa Pinkola Estés Farkasokkal futó asszonyok c. könyve számomra egy női körben jött elő tizenvalahány évvel ezelőtt. Akkoriban még kicsit ódzkodtam az ilyesmitől, nem is igazán értettem, hogy miért olyan nagy poén hetente összegyűlni, és felolvasni majd megbeszélni egy-egy fejezetet. Lehet, hogy későn érek, mindenesetre mostmár nagyon örülnék egy ilyen összejövetelnek. Ez a könyv – ami a „Beavatás a nőiség őseredetének titkaiba” alcímet viseli -, megérdelmi a női körben történő feldolgozást. Mostmár el sem tudnám képzelni másképp.
„A farkasok jó kapcsolatteremtők. Aki megfigyelt már farkasokat, láthatta, milyen mély kapcsolatokat alakítanak ki. A társak a legtöbb esetben egy életen át együtt maradnak. Jóllehet, vannak összetűzések, viszályok, ennek ellenére egymáshoz fűződő kapcsolataik összetartják őket a kemény teleken, a gazdag tavaszokon, a hosszú vándorlásokon, az utódok születésénél, az ősi ragadozókkal szemben, törzsi táncaik alatt és csoportos énekléseikben. Ugyanígy igénylik az emberek is a kapcsolatokat.”
(Clarissa Pinkola Estés Phd: Farkasokkal futó asszonyok)
Bennünk élő istennők
Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők c. könyvében a női archetípusokkal foglalkozik. Görög istennőkkel személyesíti meg az alaptípusokat, és így segít beazonosítani, hogy vajon melyik archetípus vagy archetípusok dominánsak bennünk aktuálisan. Egyrészt nagyon érdekes önismereti kaland kibogozni, hogy bennünk melyik istennő által megtestesített szeméyiség jelenik meg, másrészt barátnői körben ez lehet egy társasjáték is, amiben egymásra jobban rálátva tudunk erről beszélgetni, és talán egymást is jobban megérteni és megismerni. Az is lehet, hogy egy társaságon belül megjelenik Artemisz, Athéné, Hesztia, Afrodité, Héra, Déméter és Perszefoné is.
„Az archetípusok vagy szimbólumok az emberi élet alaphelyzeteit és alapvető viszonyulásait tükrözik. Az egyik nőnek például ahhoz, hogy élete teljes legyen, monogám házasságra, a másiknak feltétlenül gyermekre van szüksége. Van, aki mindenekfölött el akarja érni egyéni, személyes céljait, és a hagyományos női szerepek betöltésénél jobban becsüli a függetlenségét, a munkáját. Végül ismét egészen más az a nő, aki az intenzív érzelmi élményeket keresi, és egyik kapcsolatot a másik után, egyik kreatív tevékenységet a másik után próbálja ki és hagyja abba. Ami az egyik nő számára életfontosságú, a másik számára érdektelen lehet aszerint, hogy kiben melyik őstípus, melyik „istennő” munkál éppen, vagy melyik vonul a háttérbe.”
(Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő istennők)
