Anya! Anyaaaaa!! Gyere játszani!! Valaki megráncigálja a ruhámat, lenézek, egy maszatos kis törpe óriási szemekkel… Állok a konyhában, kezemben kés, megremeg, de nem erőszakot készülök tenni, csak ebédet szeretnék, répát és krumplit és hagymát vágni, azt szeretnék, vagyis dehogy szeretnék, magamat erőszakolom a munkára, mert ebéd kell, főzni muszáj…

Behunyom a szemem… nagyot lélegzem… egy kis nyugalmat szeretnék, kérek, kérnék, könyörgöm, nyugodalmas egy órát, mennyei órácskát, na, nem magamnak, csak hogy legalább békében, zavartalanul megfőzhessek, hogy kiteregethessek, hogy kitakaríthassak, felmoshassak, pakolhassak, ha már muszáj, de nem, nem lehet, körülöttem folyamatos motyogás, dalolgatás, sírás, nyekergés, bömbölés, csattanás, puffanás, csörömpölés vagy csönd van, ami mind közül a legaggasztóbb, szóval megállok a munkában, pattanásig feszült vagyok és már épp készülök kiabálni, hogy hagyj már békén egy kicsit, de ahogy veszem a levegőt… hagyja a dagadt ruhát másra, engem vigyen föl a… dobogja a szívem a pillanatnyi csöndben, és elhallgatok, csak hallgatom, és tétovázom egy ideig, és döntök, és amikor meghozom a döntést, ellazulnak az izmaim, kisimultan elengedem a magam hozta megfeleléseket, elejtem a déli harangszóra előkészített merőkanalat, a kiskésit, eszünk később és a dagadt ruha is megvár, majd teregetek némán éjszaka, ma sem lesz tökéletes rend, tiszta udvar, rendes ház, de a tudatom kitisztul, leteszek a kezemből mindent, én megtehetem, hát meg is teszem, mosom kezeimet, és már könnyű szívvel-lélekkel mosolyogva leguggolok a zizegő ötévesemhez, és megsimogatom az arcát, na, akkor játsszunk… mit játsszunk, Kispocok… 


RODNAE Productions fotója a Pexels oldaláról