Nagypapa kacag.
Nem hahotázik, kacag. Gurgulázva vihog.
Először nem tudtuk honnan jön. Nagymama pengeélessé vált tekintettel
kereste az udvaron a hang forrását. Egyébként csönd volt. Igazi remegő
nyári csönd. És más semmi, csak a kacagás.
Valahonnan mélyről. Mintha a föld kacagna.
Az udvar homokos földjén frissen túrt halom.
Nagymama megállt felette terpeszben, csipőre tett kézzel, lefelé nézett
és mint egy eszelős, aki Jézust játszik, kezét kinyújtva beleüvöltötte:
– János! Azonnal jöjjön ki!
És lőn csoda.
Halálra váltan néztem, ahogy a földkupac megmozdult és egy kéz nyúlik ki.
Majd még egy. Majd kacagva megjelent egy fej.
Nagypapa elkészítette a vermet az idei termésnek.
Grafika: Bálint Virág
