Még nem volt gyerekem, mikor először olvastam ezt a mondatot: Egy nő lehet fáradt, egy anya nem. Értettem, mire vonatkozik, persze hogy értettem. Ma is értem – két gyerekkel – , de még mindig nem tetszik. Miért ne lehetne fáradt egy anya? És miért kéne összehasonlítani a gyermektelen nőt az anyával a „Ki van jobban kimerülve” versenyben?
A költői kérdések után jöjjön a valóság: anya elfáradhat. El is szokott, a legjobbakkal is megesik. Anya elvonulhat pihenni. Ahogy a csúcstechnológiás akksik is lemerülnek néha, a csúcstechnológiás anyáknak is szükségük van töltőre. Öt perc csöndre, egy barátnős bulira, egy túrázós hosszúhétvégére, egy egyedül töltött városi napra. Sokan ki is fejezik, hogy mennyire szeretnének egy kis kimenőt. Aztán ha megkapják, előfordul, hogy nehezen tudnak mit kezdeni vele.
BÁTORSÁG A PIHENÉSHEZ
Legutóbb egy háromgyerekes anyuka (nevezzük Petrának) mesélte, hogy a családjától egy szabadnapot kapott a szülinapjára, mert annyiszor emlegette, hogy erre vágyik. Reggel 8-tól este 6-ig szólt a „bérlet”. Szülei és a férje összefogtak, minden feladatot előre felosztottak maguk között: ki melyik gyerekkel foglalkozik, ki főzi az ebédet, ki fog teregetni, ki megy a postára a csomagért. Úgy tűnt, minden sínen van.
Aztán ahogy közeledett a „Nagy Nap”, Petra egyre nyugtalanabb lett. A szülinapja előestéjén vásárolni ment, „jaj, nehogy kifogyjon otthon valami” címszóval. Dupla adag ruhát mosott. Előre feldarabolta a levesbe való zöldségeket és bepanírozta a húst, hogy másnap az anyukájának már kevesebb munkája legyen vele. Nem tudta eldönteni, hogy sírjon vagy nevessen azon, hogy – ahogy ő fogalmazott – „nem mer” kivenni egy szabadnapot. Tudta, hogy a család mindent kézben tart és minden gyereket épségben fog találni este. Tudta, hogy jól fognak szórakozni, és azt is tudta, hogy mindenkinek szüksége van néha más élményekre. Neki is. Mégis nehéz volt átadni a gyeplőt.
ÁTADÁS-ÁTVÉTEL
Gyanús, hogy ebben rejlik a kulcs: a kontroll megtartásában-elengedésében, és az attól való félelemben, hogy lemaradunk valamiről. Hogy nélkülünk történik valami fontos.
Amíg sok a feladatunk, segítségről és a terhek könnyítéséről ábrándozunk. Aztán ha lehetőségünk lenne letenni valamit, előfordulat, hogy hirtelen elkezdünk hozzá ragaszkodni. A feladat átadása az irányítás, az információ, a tudás átadását is jelenti – legyen szó akár munkahelyről, akár családról. Ez egyszerre csábító és visszatartó erő, és nagy adag bizalom szükséges a hozzá. Meg kell bízni Katiban, aki helyettesít az irodában, amíg én nyaralok a Balcsin. Meg kell bízni a páromban, hogy ügyesen lefekteti a gyerekeket, amíg én osztálytalálkozón vagyok. Emellett bízni kell magamban is. Fontos, hogy értékeljem és tiszteljem magam annyira, hogy néha töltőre teszem a testem és a lelkem. Lelkiismeret-furdalás nélkül.
PIHENÉS GOMBNYOMÁSRA
Csak az a fránya logisztika… Nem mindig akkor tudunk időt szakítani a pihenésre, amikor valóban szükségünk lenne rá. Amikor van egy lyuk a naptárban, amit kihasználhatnánk, lehet, hogy pont nem vágyunk relaxra. Jobban esik a munka, a haladás, az ötletelés, egy zajosabb nap. Amikor viszont besokallunk, és jólesne pihenni egy kicsit, lehet, hogy ez éppen megoldhatatlan.
Visszatérve Petra példájához: nehezíti a kikapcsolódást, hogy limitált az időnk, és bennünk van a „kell” érzése. Ettől-eddig „kell” pihenni, használjuk ki, sűrítsünk bele mindent, mert mindjárt letelik! Alig marad lehetőség arra, hogy ráhangolódjunk például egy nyaralásra. Péntek este 6-ig munka, utána jön a vásárlás, csomagolás, szombat reggel start. Bőröndök be, útvonalterv, szendvicskenés, gyeremár, indulnikell, jajvalamibiztosotthonmaradt, mostmármindegy.
Hiába érkezünk meg a szállásra és csekkolunk be, fejben és lélekben is meg kell érkezni. Előfordulhat, hogy ez több napig is eltart. Át kell állnunk a munkahelyi e-mail hegyek, a háztartási feladatok és szorító határidők világa helyett a jelenre fókuszáló, pihenő, felszabadult üzemmódra. Ha nehezen megy, ettől még frusztráltabbak leszünk: „hát nem igaz, hogy még pihenni sem tudok”! Pedig a mai világ tempója mellett nem csoda, hogy ez nem megy gombnyomásra. Újra kell tanulni a lazítást, a kikapcsolást. Érdemes utánajárni különböző technikáknak, például néhány egyszerű légzőgyakorlattal már pár perc alatt lecsillapíthatjuk a belső zakatolást (a MUM Park szolgáltatói között is remek szakemberek találhatók erre!).
PIHENÉS-NYELV
Természetesen teljesen mások az igényeink és lehetőségeink. Egy féléves baba anyukája másfajta pihenésre vágyik és mást is tud megvalósítani, mint egy kamasz mamája. Van, akinek tíz perc séta a ház körül már csodákra képes, más pedig csak úgy tud igazán pihenni, ha elutazik és teljesen kizökken a megszokott környezetből. Érdemes megtalálni a saját „pihenés nyelvünket” (Gary Chapman és a szeretetnyelvek után szabadon):
– Milyen tevékenység kapcsol ki igazán?
– Hol, milyen környezetben? Kint? Bent?
– Társaságban?
– Egyedül?
– Aktívan, pörgősen?
– Passzívan, csöndben?
Ha megtaláljuk a saját stílusunkat, és kitapasztaljuk, mi jelenti az igazi feltöltődést, nagyobb esély van rá, hogy fel tudunk oldódni az adott élményben. Relax-para nélkül.
/Fotók: Unsplash/
