Mielőtt gyerekeid lettek volna, nem is gondolod, hogy egyszer majd eljutsz a végkimerültség állapotáig…
Amikor várod a babádat, már megérzel talán valamit ebből, hogy a teher édes, de az édesed terhes is néha, és aztán ez az érzés csak fokozódik, ahogy megszületik a baba, és lehet, hogy aztán még több baba…
És telnek a napok, évek, lebegsz és elmerülsz, és azt érzed, hogy annyira boldog vagy, csak a boldogság mintha néha eltűnne az álmatlan éjszakák, a kakis pelenkák, a kimosott ruhácskák, a játékkupac, a mosogatnivaló, az összegyűrt lepedők, a színes ceruzák és a mesekönyvek lapjai között…
Elillant? De nem, ott van az, valahol mélyen, csak nem találod, ahogy lassan magadat sem, a tükörben sem biztos, hogy azt látod, akit látni szeretnél…
Na, és akkor van az, hogy el kell indulnod megtalálni a vidám, játékos, energikus fiatal/os nőt, aki vagy, és ennek a legjobb módja, hogy eltávolodsz, egy kicsit messzebbről nézel rá a dolgokra…mert akkor lehet, hogy könnyebben összerakod a kis élet-kockákat, ami egy elfáradt szemnek már átláthatatlan, értelmezhetetlen…
El kell menni időnként, ha lehet, messze, messzebb, mint a szomszéd szoba, lakás, ház, ha lehet, oda, ahol a távolság már gyógyító, ahogy az idő is, egy pár nap egyedül, vagy kettesben, vagy egy felnőtt közösségben, de mindenképp gyerek nélkül, ami először lehet, hogy fájó hiányérzet, de aztán beszivárognak a hirtelen támadt űrbe az élet új energiái, átformálnak, és kipihenten, ragyogva, kisimultan, feltöltődve, kiegyensúlyozottan térsz vissza a régi életedbe…ami persze már nem a régi, ahogy te se vagy már a régi, mert megújulsz, újra lesz energiád és kedved a feladatokhoz és a nem-feladatokhoz is, örömmel, újra, egy ideig, feltöltődve, mindenki örömére.
És engedd el a lelkifurdalást, a pár nap hiányodat túléli mindenki, gyerkőc, férj, nagyszülők, kutya, macska, tengerimalac, fikusz…és te is túléled, mit túléled, hát újraéledsz, újra élsz, mert időnként fel kell tölteni magad, mert te vagy a család kályhája, a központja, az erő, a melegség, a mozgatórugó…és csak abból tudsz adni, amid van…ha sok, többet, ha kevés, kevesebbet…fel kell tölteni az aksit, fel kell tankolni, ha menni, mit menni, száguldani akarsz, úttalan utakon, utasokkal megpakolva, az úticél felé, amit már tisztán látsz…

anyatöltő
Megérdemelt láblógatást minden anyukának

Tehát keress lehetőséget az eltávolodásra, a feltöltődésre…lehet, hogy kezdetben csak egy szállodai szobára van szükséged, ahol alhatsz, vagy újraélitek a nászutat a pároddal : )
De ha már másra vágynál, mármint nem Másra, persze, hanem értitek, na, akkor már jöhet egy elvonulás vagy tábor Felnőtteknek!!! Amire csak vágyhatsz…alkotótábor, jógatábor, futótábor, fitnesz tábor, íróképző tábor, evezős tábor, csöndtábor (na, én ilyenre megyek idén : ) ) , lovastábor, vitorlás tábor, zumbatábor, kalandtábor és ha eddig nem lett volna világos, hogy ez Neked, egy felnőttnek szóló lehetőség, akkor menjünk tutira, tehát borkóstoló tábor…huh, kihagytam valamit?…biztos, mert a lehetőségek száma végtelen…

Számomra egy releváció volt, amikor kiderült, hogy a jógaoktatói képzés része egy egyhetes tábor is, ahova MUSZÁJ elmenni, nincs mese, meg kellett lennie…és hát tényleg, összejött, és ez volt az egyik legjobb dolog, ami velem akkor történhetett, kimerülve a sokévnyi folyamatos készültségi állapot után, az “anya, anya, hangzik este-reggel” után végre csak rólam szólt valami, a magam örömére, magamnak…amikor nem anyuka vagyok, meg feleség, meg háziasszony, meg szakácsnő meg a sok minden…hanem csak ÉN… Azóta ragaszkodom az évi egyhetes énidőmhöz, és igen, megéri, higgyétek el…mindenki jól jár…boldog anya, boldog család : )

Szóval, indulj neki… Neked mi a titkos vágyad? Hol, hogy tudnál feltöltődni, úgy igazán? 


Photo: Julia Volk by Pexels
Kiemelt kép: Márti