Egyre nagyobb divat az erdőfürdőzés. Nagyon érdekes, amikor egy régi szokás új szemszöget kap, hozzá egy kis keleti és nyugati hátteret, és így már sokkal könnyebben engedjük magunkhoz újra közel. Valami ilyesmi történhetett az erdőjárással is. Kívánom, hogy legyen ez az újrafelfedezés széles körben ismert, kipróbált és rendszeresen gyakorolt időtöltés. Valkó Zsuzsival, hivatalos erdőfürdőzés vezetővel beszélgettünk. Az is kiderült, hogyan tud az erdőfürdőzés a gyermekágyi depresszióból kiutat jelenteni, milyen csodás fordulatokat tud hozni.
…
Zsuzsi, nagyon örülök, hogy beszélgetünk. Rögtön ugorjunk is bele a közepébe. Milyen volt számodra az anyává válás?
Nem titkolom, hogy nekem a szülővé válás első két éve nagyon megterhelő volt. Annak ellenére, hogy szuper támogató férjem van. Nincsen sajnos olyan hátterünk, ami biztosítaná, hogy ne csak kettőnk között oszoljon el a gyereknevelés. És mi nagyon beletettük magunkat…
Egy olyan formáját űztük a gyereknevelésnek, amiben kevésbé hagyatkoztunk segédeszközökre. A melósat választottuk, ahol nincs cumi, igény szerint szoptatás, stb. Inkább a babám javát néztem és kevésbé a sajátomat. És már rájöttem, hogy ebben is az arany középút a legjobb. De akkor, kezdő szülőként kialvatlanul ez jött belőlem. A második év végére már nagyon sötét mély gödörbe jutottam, ez bele is torkollott nálam a krónikus depresszió állapotába. Szakemberhez is elmentem, szerencsére volt annyi józan eszem, hogy elkezdtem ezzel foglalkozni.
Hogy jöttél rá, hogy ez az? Hogy baj van és segítség kell? Szerintem ezt belülről felismerni szinte lehetetlen…
Nagyon nehéz sztori szerintem. Én a funkcionáló állapotú ember vagyok kb. az összeomlás pillanatáig. Rólam még a férjem sem tudja, hogy nagy gáz van… Fentarthatatlanná vált a helyzet. A belső motiváció sem volt elég.
Van egy pont, amikor az öröm teljesen eltűnik mindennapjaidból. Amikor már az sem elég, hogy felelősséggel tartozol a pici gyerekedért. Elvész az életöröm és céltalanná válik az egész.
Ez egy spirál volt… Összegyűlt a két év alatt a szolgálat, a kialvatlanság, hogy minden pillanatban a gyerekem jóllétét figyeltem és szerettem volna megvalósítani.
Az első lépés a pszichiáter volt, kaptam gyógyszereket. Ez stigma. De amikor az ember egy ilyen pszichés állapotba eljut, a biokémia is megváltozik, az idegi behuzalozottság és a testi folyamatok is. Ezért fontos ilyenkor a lelki segítség és a gyógyszeres is. Úgy álltam hozzá, hogy ez most kell, de nem szerettem volna ebben benne maradni.
Kerestem az útját, hogy mi lenne az, ami természetesen egyensúlyban tudna tartani, fel tudna tölteni, visszahozná az életerőmet. Visszamentem dolgozni, felnőtt társaságba, felnőtt feladatokkal. És elkezdtem kapcsolódni a természettel. Volt egy kis időm a saját veteményesemet gondozni, és időnként elmentem az erdőbe is. Azt vettem észre, hogy hogy az, hogy elmegyek sétálni az erdőbe, az belőlem békés és kreatív dolgokat hoz fel. És egyszer csak a könyvesboltban szembejött Prof. Mijazaki Josifumi könyve, Sinrin-Joku címmel.
Ez egy tudományos publikáció arról, hogyan japánban a 80-as években hogyan kutatták az erdőterápia fiziológiás és pszichés hatásait. Ezeket a kutatásokat ő olvasmányos formában összefoglalta. Engem ez teljesen beszippantott, és arra inspirált hogy képesítést szerezzek, erdőterápiás szakemberré váljak.
Hol lehet erdőfürdőzést tanulni?
Amikor két éve rátaláltam erre, Magyarországon még nem lehetett ezzel találkozni. Ezért az Assocation of Nature and Forest Therapy nevű amerikai szervezet képzésére mentem el. Ők Japánból hozták be az erdőfürdőzést. Nagyon érdekes, hogy a japán megközelítés inkább a fiziológiai mérésekre, az amerikai pedig inkább a tudatos természetkapcsolatra, relaxációra, stresszkezelésre fókuszál. Én Szlovéniában vettem részt ezen a képzésen – családdal -, ezt követte egy 6 hónapos gyakorlat mentorral. Sokat tanultam a gyógynövényekről, séták vezetéséről is.
Azóta is szerelem?
Igen, persze. Ez egy hivatás és tipikus női vállalkozás. Szeretném tudatosítani az emberekben, hogy a természet felé sokféleképpen lehet közelíteni. Mindenkinek kell lennie egy erőforrásának, amihez tud nyúlni. Ez is egy ilyen dolog. Az erdőfürdőzéssel egy olyan aspektusát tudom megmutatni a természetkapcsolatnak, ami több mint egy séta vagy túra. Klasszul le tudjuk földelni magunkat ezzel a módszerrel, és a mindennapok egyensúlyát lehet vele megőrizni.
Hogy telt a karantén?
Most lesz egy éves a vállalkozásom. Az első karanténkor indult volna, de azt az időszakot fel tudtam használni arra, hogy alaposan előkészüljek. A karantén alatt reggel egy órát meg alvásidőben tudtam dolgozni. Üzleti tervet írtam, marketingtervet, pályázatot. Marketing mentorálásba kerültem be – Babanics Írisz és a Cloud segítette a munkámat. Illetve önkormányzati pályázaton is nyertem, szóval nekem nagyon jól jött ki ez a helyzet.
Meg hideg is volt. Ez számít?
Igen. Téli – kora tavaszi időszakban nagyon kevés embernek fér bele, hogy akár hidegben, akár esőben kimenjen. Eljutottunk ode, hogy a városi emberek 95%-a csak jó időben megy ki a természetbe. Vagy szezonális munka tud ez lenni, vagy edukálni kell a városi embereket, segíteni őket abban, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból.[2]
Van az a mondás, hogy „Nincs rossz idő, csak rossz ruha.” És ma már tudjuk, hogy számos gyógyító hatása is van a hidegnek.
Valkó Zsuzsi erdőfürdőzés, Népsziget erdő, terápiás erdei séta, fák 2021.01.29 fotó: Németh András Péter
Mitől több egy erdőfürdőzés, mintha kimegyünk egy kicsit bogarászni a természetbe?
Itt nem kilométereket gyűjtünk, hanem a cél a megállás, lelassulás. Sok esetben ezt facilitálni kell, mert a mindennapi tempónk teljesen más – ezt a lelassulási folyamatot kell kísérni.
Amikor kimegyünk a barátainkkal vagy a családdal, az egy szociális tevékenység. Az erdőfürdőzés során többnyire csendben vagyunk – ez lehetővé teszi, hogy teljes figyelmünkkel a természetre és a saját gondolatainkra koncentráljunk. Ez a mindennapi élethelyzetekben nehezen tud elindulni, mert vagy benne vagyunk a feladatban. Legtöbbször párbeszédben vagyunk, vagy a saját véleményünket próbáljuk megfogalmazni vagy a másikéval foglalkozunk – folyamatosan megy ez a pingpong a figyelmünkkel.
Idegrendszer és regeneráció szempontjából is fontos a csend – kitől és mitől kapjuk meg? Mikor tudtad élvezni a csendet utoljára? – én ebben tudok segíteni. Így nem válik feszélyezetté meg erőletetetté. A természet hangjai alapvetően jól esnek nekünk, mert ebben éltünk több százezer évig és erre vagyunk ráhangolva. Ott olyan síri csend sosincs, ami a legtöbb embernek feszültséget okoz.
És viszek gyakorlatokat, amik lehetőségek – ezeket ki lehet próbálni, vagy csak hallgatni a természet hangját, sétálni, kapcsolódni.
Az sokat segít, hogy nem neked kell kitalálnod, hogy mit csinálj. A városi embereknek sokszor az is kihívás, hogy mit kezdjen a környezettel – ezt a folyamatot kísérem én.
Ez a csendes program nagyon jól hangzik. És mi a helyzet a kisgyerekes programjaiddal? Azok is csendesek?
Nem, a kisgyerekes program az egy másik vonulat.
Míg a felnőtteknél a stresszoldás és relaxáció van fókuszban, a gyerekeknél a játékos természetkapcsolat és a felfedezés van középpontban. Ez a kettő egészen más. A gyerekeknél a spontaneitás megjelenik, és mindig azt és addig csináljuk amíg kedvük van.
Ha egyszer valaki ráhangolja a gyerekeket ennek az ízére, nagy örömmel vesznek részt.
Múltkor pl. esőben mentünk ki és a gyerekek kedvenc gyakorlata esőszürcsölés volt, amikor őzekké változtak és a levelekről a cseppeket szürcsölgették. Csendkirályt úgy játszunk, hogy viszek egy kötelet, és amíg vonulunk, nagyon csendben kell lenni. A vezető – aki mindig egy gyerek -, ha meglát valamit, meghúzza a kötelet és csak megmutatja a felfedezését a többieknek. Mindig cserélődik a vezető, az összes gyerek tud a másiknak mutatni valami izgalmasat.
Szoktam vinni táblát, amin színek vannak meg csipeszek – minden színből kell hozni, kincset keresnek. Erdei játékokat játszunk együtt – teljes figyelmet kapnak a gyerekek, a gyerekek pedig 10-20 percen belül rám cuppannak, a szülők pedig választhatnak, hogy pihennek vagy becsatlakoznak.
A gyerekekkel és a felnőttekkel is az érzékszervekkel dolgozunk – az összessel. Azt figyeljük, hogy mi hogy vagyunk észre az erdőnek, mi hogyan működik.
Privát program is van?
Igen, lehet időpontot egyeztetni bátran.
Melyiket ajánlod leginkább anyukáknak?
Ha egyedül jönnek, akkor a stresszoldó erdőfürdőzést ajánlom, mert ott mondok olyan gyakorlatokat, amiket később otthon is tudnak gyakorolni. Nem kell hozzá erdő, elég egy talpalatnyi zöld. Ha pedig családdal, akkor a családi erdőfürdőzést.
Kap olyan szemüveget? Részben eltanulható technika-e?
Igen, és erre biztatok mindenkit. A leggyakoribb visszajelzésem a résztvevőktől, hogy ez egy nézőpontváltás. Azután, hogy eljönnek velem, másképp néznek a természetre, minőségibb kapcsolattá válik. Ezért szoktam azt javasolni, hogy jöjjenek el egy vezetett erdőfürdőzésre, és utána bátran lehet erdőben, parkban, saját kertben, akárhol gyakorolni ezeket a dolgokat.
Kiket vársz a programokra?
Az én célközönségem a budapesti és környéki városi emberek. Azt tapasztalom, hogy elvesztik az emberek az igazi természet-kapcsolatot, és én ezt tanítom. Hogy oda-vissza hatunk egymásra. Nemcsak kimegyünk, élvezzük, kihasználjuk és hazamegyünk. Nem mindegy, hogy viselkedsz ott, milyen szándékkal mész be. Az összes növény és természeti lény érzi a szándékot – erre már vannak kutatások is. Ez az egész egy folyamat. Bízom abban hogy az erdőfürdőzéssel leteszek egy magot az emberek lelkébe és az majd kicsírázik…
Köszönöm, Zsuzsi, ezt az inspiráló beszélgetést. És külön hálás vagyok az őszinteségedért. Mert fontos, hogy beszéljünk róla, hogy lehetnek igen vacakul az anyukák, de a legsötétebb veremből is lehet találni kiutat. Neked ráadásul olyan kiutat sikerült találnod, amivel mások életét is szebbé, harmonikusabbá teszed. Remélem hamarosan az egyik programodon beszélgetünk újra.
Kövessétek Zsuzsi közösségi oldalait (Facebook, Instagram), és bogarásszatok erdei kincsek és programok után a honlapján.
Fotók: Jouca portraits, Németh András Péter, Valkó Zsuzsi
