Többféle megközelítés van jelen a párkapcsolatokban a pénzkeresést, a házimunkát és a családi ügyek menedzselését illetően. És, ameddig konszenzus van a pár tagjai között, addig szerintem mindegyiknek lehet létjogosultsága.
Vannak párok, ahol mindkét fél a karrierjén dolgozik, és olyanok is, ahol egyikük – általában a frissen szült anyuka – otthon marad a gyerekkel hosszabb-rövidebb ideig. Vannak művészek, akik, bár tehetséges és elmélyült alkotók, nem rendelkeznek kiszámítható jövedelemmel – férjük, feleségük viszont magára vállalja a pénzügyek menedzselését. Máshol az édesapa keres kiemelkedően, vagy legalábbis többet, míg az anyuka, teszem azt tanár, óvodai dajka, vagy ápolónő – s nem visz sokat haza. Ismerek házaspárt, ahol a férj saját cégét vezeti, a feleség feladata pedig a teljes körű gondoskodás a háztartásról és a gyerekekről. És vannak menedzseranyák, otthon lévő apukák, sőt olyan, máról holnapra élő párok is, akik akár szokatlan körülmények között, de szeretetben s szabadon nevelik utódaikat. Egy biztos: mindannyian dolgoznak valamin és értéket teremtenek.
Egy dolgot szeretnék tisztázni az elején:
a munka szó számomra nem negatív dolgot jelent. Hanem olyan tevékenységet, amelynek célja, hogy rendben menjenek a dolgok. Ami értéket teremt, s közben jelentős idő és energia ráfordítással jár.
Nem azért lesz munka valami, mert fizetnek érte. Sőt attól, hogy az, még nagyon örömteli is lehet. De valakinek el kell végezni.
Az anyagiak értéket képviselnek
Álságos dolog lenne azt állítani, hogy a pénz nem számít. Persze, sokszor nem az az első – de jelenleg egyszerűen szükségünk van rá. Még azoknak is, bizony, akik az önellátást választják – ezen a rögös úton járva is előfordulhat, hogy vonatjegyet kell váltani, vagy zárat csináltatni, esetleg lecserélni a telefont. Biztos sokan meglepődnének egyébként, mennyi mindent el lehet intézni pénz nélkül, vagy nagyon kis anyagi ráfordítással. És abban is van valami, hogy pénzzel minden sokkal egyszerűbben elérhető – de nem biztos, hogy örömtelibb is mindaz, amiért fizetünk. Mégis, mégis, kell a lé – ez a legtöbb családban alapállás. És az az ember, aki ezért dolgozik, megbecsülést érdemel.
A házimunka érték
Ezt biztosan nem kell magyaráznom. Mindannyian tudjuk, mennyire jól esik, mikor arra érünk haza, hogy – meglepi! – kész a takarítás. Tudjuk, milyen jó, ha nem egyedül kell elvégeznünk mindent, mégis tisztaság vesz körül.
Tudjuk, milyen csodás érzés elővenni a friss illatú, szépen hajtott ruhát a szekrényből, s mekkora élmény a ropogós ágynemű a forró zuhany után.
És azt is tudjuk, hogy mindez hatalmas idő- és energia ráfordítással jár. Meg azt is, milyen elképesztő összeget fizetnénk érte, ha mindezt szolgáltatók végeznék el nekünk. Ha csak heti egy takarítással, három adag mosással, esetleg kevés vasalással számolunk, és kihagyjuk a bevásárlást (végül is rendelhetünk), meg a főzést (majd mindjárt arról is lesz szó) valószínű, hogy pillanatok alatt több tízezer forint kiadást generálunk. Én hetente körülbelül egy teljes munkanapnyi időt fordítok a házimunkára, főzés nélkül. Arra további hét-tíz órát egy átlagos héten. Cserébe tiszta a lakás, üres a szennyestartó, fel van töltve a kamra, és egészséges ételeket eszünk. Érték? Az.
Az otthonteremtés érték
Az illatos, meleg vacsora. A vasárnapi családi ebéd. A sütemény, amelyet együtt sütöttünk meg. A szépen berendezett lakás. A pompás, színes, vidám virágok a balkonon és a szobában. A kiskert, a friss zöldség, a zsenge zöldborsó és első szem szamóca íze a számban. A gyümölcsökkel és mentával díszített kancsó limonádé a nyári asztalon. Közös ünnepek. Az évkör ritmusának megélésére fordított idő. Az adventi koszorú és a hímes tojások. Egy igényes teríték. Egy meggyújtott mécses. Mindaz, amitől lakásból otthon lesz a tér – igazi, szívünkben őrzött emlékeink tere: érték.
Én szeretem ezeket az apróságokat. Szeretem díszíteni a szobákat, szeretek nagy menüket főzni, és imádok a kertben molyolni. Időbe telik, és nem fizetnek érte. Mégis, rengeteg örömmel jár, és igen, munkával is. A családot pedig hatványozottan boldogabbá teszi.
Szülőnek lenni hivatás, a gyereknevelés munka
Az, hogy egy kisbabával sok a dolog, alap. A totyogóra meg, ha lehet, még jobban kell vigyázni, aztán ráadásul kérdezni is megtanulnak ám!
Gondolná az ember, hogy hurrá, az oviban majd könnyebb lesz, de nem: ugyanúgy örömteli, ugyanúgy munkás. Emlékeim szerint hetente háromszor kell bevinni, vagy hazahozni valamit, korábban menni érte, otthon maradni vele, segíteni a gyerekszállításban, hajszárításban. Anyák napjára, karácsonyra, Föld napjára, Márton napra, farsangra és minden egyéb elképzelhető programra menni.
Aztán suli. Hála Istennek, mi már demokratikusabb vizekre eveztünk (erről itt olvashatsz egy mesét). Senkinek nem kívánom viszont, amit elő kellett adni a hagyományos iskola számára. Különösen az első osztály indulásának hevében.
Végtelen mennyiségű és bonyolult beszerezni, bekötni és kivágni való, még a lábujjaira is egyenként ráírt név, maratoni szülői értekezletek, és persze, az iskolán kívüli programok.
Legkésőbb felső tagozatban sok gyerek már jár egy, kettő, vagy öt különórára a héten, vagy fejlesztésre, terápiára, bárakármire (sokszor már óvodában is, és itt még nem beszéltünk a speciális igényű kicsikről, akiknek születéstől fogva rengeteg mindenre van szüksége). Ez bizony munka, méghozzá kemény.
Fizikailag, szellemileg, érzelmileg is sokszor megterhelő. Kiművelni magunkat újra a százszor elfelejtett tananyagból, oktató videókat nézni az írásbeli osztásról, hogy magyarázni tudjunk. Mindent megszervezni (természetesen egyeztetve a pénzkereső tevékenységgel és otthoni teendőkkel), mindenkit elszállítani. És haza is vinni. És otthon, miután megírtuk és kikérdeztük, meghallgatni és érzékenyen reagálni. Még esti mesét mondani, még egyet, s még egy utolsót. És vinni egy újabb pohár vizet lámpaoltás után – csak, hogy tudja: töretlenül szeretem. A legszebb munka. De munka. Bizony ám.
Gondot viselni szeretteinkre: munka
Spirituális konzulensként dolgozom. Évek óta foglalkozom jógával, jóga terápiával, masszázsokkal, kismamákkal, asztrozófiával s még ezer mással. Előfordul, hogy hozzám fordulnak a család tagjai, vagy a legközelibb barátok ezzel-azzal. Mindig megtisztelőnek érzem ezt, és igyekszem átadni, ami segítségükre lehet. Néha erre csak a késő esti órákban jut idő. Ezekért a szeánszokért többnyire nem fogadok el pénzt, de mindig nagy örömömre szolgál az együtt töltött idő. De erre is ugyanakkora energiát fordítok, mint bármelyik kliensemre.
Amikor a gyerekem, vagy a férfim fáradt, gondoskodom róla. Teát főzök, masszírozok, fürdősót készítek, szeretgetek.
Észben tartom az ünnepeket, és beszerzem az ajándékot. És az én szememben mindez: munka is. (Itt olvashattok egy nagyon jó írást arról, mi minden tartozhat még az érzelmi házimunka körébe, itt pedig láthatatlan munka kalkulátort is találtok.)
S hogy miért írtam le mindezt? Nem panaszképpen. Sőt: nagyon elégedett vagyok. Imádom az életem. Nálunk a párom a jelenlegi életszakaszban az anyagiak megteremtését vállalta (nem volt ez mindig így, máskor más működött jól). Mi több, ő is részt vesz az életünkben, eljön a gyerek színielőadására, lemossa az autót és felássa a kertet. Én pedig azt vállalom, hogy fejben tartom és menedzselem a szülinapokat, vacsorát főzök, mosok, sütit készítek hétvégére, fuvarozok és takarítok. Otthont teremtek, olyat, ahol igazán jó elheverni egy hosszú munkanap után. Emellett kedvemre foglalkozom a hivatásommal, klienseket fogadok és írok – de nem azért, hogy eltartsam a családot. Számomra ezzel új értelmet nyert a fizetés nélküli szabadság.
A cél tehát nem a nyavalygás, és ma még csak harcias kedvemben sem vagyok. Szándékom csupán annyi, hogy ismerjük meg és ismerjük el egymás erőfeszítéseit. Hogy lássuk át, mi mindentől működnek jól a hétköznapok. Hogy becsüljük meg magunkat. Hogy legyen minden nap a jól elvégzett munka, az örömmel áldozott energia, a nemes szolgálat ünnepe. Anyaként, feleségként, családfenntartóként, szingliként:
tudjuk, hogy sokat érünk, mert értéket teremtünk.
Csillag Enikő
További írások a szerzőtől: https://magikusno.wordpress.com/blog-2/
Facebook: https://www.facebook.com/magikusnoutja
YouTube: https://www.youtube.com/channel/UChR9wCpkH_hwlAbWzDRTucQ
Photo by: pixabay.com
