Hiába tervezzük vonalzóval a saját és gyerekünk életét, a legtöbbször mégsem alakul úgy, ahogy elképzeltük. Erről szól ez a mese, a szabad tanulásról. A szabad tanulásról, ami garantálja, hogy a gyerekek saját ritmusukban tanulhassák azt, ami valóban érdekli őket.
Megterveztük a kertünket. Eldöntöttük, milyen termést szeretnénk szüretelni, és megterveztük, ehhez milyen magokat vessünk. Kitaláltuk az ültetési rendet, kiműveltük magunkat a növények ápolásából. Jól felkészültünk.
A magok elvetését időben megkezdtük. Komposztot is tettünk a palánta nevelő edénykékbe. Öntöztük, és természetesen szeretgettük is ezeket az apró, egyelőre még láthatatlan lényeket.
Aztán a magocskák hajtani kezdtek. Egyik-másik edényben a többinél jóval erősebb és szebb palánták kezdtek növekedni – ezeket azonban döbbenten néztük, mert nem tudtuk, vajon mik lehetnek? Egy biztos, egyik sem a várva várt paradicsom volt. De nem is a vágyott kápia paprika.
Ezek a palánták rejtélyesek, titokzatosak és gyönyörűek voltak, és szemmel láthatóan fittyet hánytak minden nagyszabású, precíz tervünkre.
De annyira életerősen követelték a jussukat, hogy eszünkbe se jutott kidobni őket: öntöztük és dédelgettük ezeket is. Végül rájöttünk, hogy alighanem tök, vagy uborka, esetleg cukkini lesz ez a néhány nem várt vendég.
Így hát nekiláttunk, hogy helyet csináljunk nekik.
Felborították a rendet, és plusz munkát jelentettek, mert új sorokat kellett miattuk felásni – és azt sem tudtuk, hogy férnek majd el. Látszólag ebben a rendezett kis kertben nem volt számukra valódi hely.
És amikor nőni kezdtek… elborították az egész telket! Mindent beindáztak, abszolút szétfeszítették a kereteket: átmásztak a szomszédhoz, összevissza tekergőztek… És bár igényük volt rendesen, mert a hely meg a sok víz, az bizony kellett nekik, de sokáig egyáltalán nem látszott rajtuk egyetlen virág sem.
Valamikor nyár közepe felé megjelent azért rajtuk néhány. De aztán: nem történt semmi látványos. Csak a levelek lettek egyre nagyobbak. Örömmel fogadtak minden locsolást. Mi meg csak locsoltunk, pedig hát úgy tűnt, hiába…
Azért szebb volt tőlük a kert. Zöldebb. És sokkal kevésbé száradt ki a talaj, hiszen a gyönyörű nagy levelek árnyékot adtak. És sünök is laktak közöttük, egész kicsi süni is. Szeretett ott lébecolni, mert nem volt szem előtt, és biztosan talált némi ennivalót is.
Végül egy kora őszi napon a kertben bóklászva azt vettük észre, hogy a hatalmas levelek alatt egy óriási, zöld tök látszik – méghozzá az ehető fajtából! És ahogy jobban körülnéztünk, mindenütt felbukkant egy-egy, tekintélyes méretű termés. Nagyon megörültünk neki – csak azt sajnáltuk, hogy már biztosan nem érnek be időben. És akkor legfeljebb sült krumpli helyett jó, egyszerű köret lehet belőlük. Vagy komposzt – végül is, ezek is onnan nőttek ki.
Tudjátok, mit hozott november eleje? Teli volt a kert szebbnél-szebb, óriási, csodásan édes sütőtökkel! Annyi volt, hogy el is kellett ajándékozni. Készült belőle torta, szendvicskrém, tökös kuglóf, tök szirup a novemberi tejeskávékba, ettük a magját pirítva és fűszeresen, adott nekünk finom krémlevest, főztünk sabjit, és portugál sütőtök lekvárt is – karácsonyra, ajándékba a legkedvesebbeknek. Azt hiszem, még a szomszéd is jól járt.
Sok mindenkit megetetett az Úr, az égi kertész, aki közénk vetette ezeket a magokat. Sok örömünk lett belőle. Nem így terveztük. Nem gondoltuk, hogy egy ilyen óriási és szabadon növekvő élet elfér itt. Azt gondoltuk, szabályosabb lesz a kert – olyan, amilyennek kitaláltuk, és láttuk a nagyszüleinknél. És aztán nem gondoltuk, hogy valaha gyümölcsöt hoz, s a gyümölcs valaha beérik.
Néha elég, ha bízol az Életben. Gondozod, és engeded, hogy megtalálja a saját útját.
Kertészként és szülőként is van mit átalakítani a szemléletmódunkon, hogy a megfelelési kényszerek kockájából eljussunk egy boldogabb, önazonosabb világba. Mert a szabad tanulás szerintem ezt teremti meg. S hogy mi kell hozzá? Hit abban, hogy a gyereked érdeklődő, a világot felfedezni akaró lény, aki erőszakmentesen, a saját ritmusában és módján növekszik szép, okos, erős, jó szívű felnőtté.
Csillag Enikő
További írások a szerzőtől: https://magikusno.wordpress.com/blog-2/
Facebook: https://www.facebook.com/magikusnoutja
Kiemelt kép: by JESSICA TICOZZELLI from Pexels
