Merenghetnénk azon, hogy nahát, milyen sok teendője van egy anyának. És hogy mennyi szerep, ami mennyi lehetőséget rejt magában. Igen, az egy sunshine pop hangulatú világ lenne, amiben azért elrepül egy pillangó időnként. Majd biztos nézzük ilyen szemmel is. De szerintem most az anyaság, ha már zenei irányzat, akkor heavy metal. Nem picsogok, reálisan nézve. Alapból annyi szerep, hogy egy egész hónapon át beszélünk ezekről, és az összehangolásukról. De most, hogy sorra zárnak az iskolák, óvodák – mármint ami még eddig nyitva volt -, egy újabb kupac teher szakad a nyakunkba. Annak örülök, hogy egyáltalán van erről szó a médiában. Megoldás még nincsen, de legalább beszélünk róla, kiindulásnak megteszi.
Eszembe jutott egy anekdota. Biztos ismeritek, a professzor köveket tesz egy edénybe… és az a vége, hogy egy sör mindig belefér. Valahogy ezt várjuk az életünktől is, hogy na még ez is belefér. Meg az is belefér. De már nincs hova pakolni. Át kell rendezni a nagyobb köveket. Kisközösségek? Tanulócsoportok? Fizetett segítség? Fogalmam sincs, hogy mi a megoldás. De azt tudom, hogy már nagyon ki vannak facsarva az anyák. És nem, nem kell mindenkinek tudnia tanítani az elsősöket, vagy egész nap foglalkoztatni az óvodásokat, mert ezek, basszus, külön szakmák. Nem lehet több terhet tenni az anyák vállára. Nincs több hely. Segítsetek. Találjunk együtt megoldást. Morogni is ér, de közben kezdjünk együtt új utakat találni. Nem, nem fogják kitalálni helyettünk. Senki nem tudja jobban, hogy mire van szükségünk, mint mi magunk, ezer szereppel és örömmel és nehézséggel megáldott anyukák. Úgyhogy az anyák csodálatos varázsereje legyen velünk.
Photo by Magda Ehlers from Pexels
