Kiskarácsony, nagykarácsony, kisgyerek, nagy gyerek…
Hogy milyen 3 gyerekkel a karácsony? Izgalmas, gyönyörű.
Hogy milyen 3 nagy gyerekkel a karácsony?
Izgalmas, gyönyörű és szórakoztató. Megható. Mert együtt hozzuk létre. Jó kisgyerekkel, de olyan jó nagy gyerekkel is. Más. Ők már partnerek.
Jó mulatság, férfimunka…na és persze női. : ) De csak lazán.
…..
Érdekes volt az idei karácsony. Rendhagyó, persze, ezzel nem mondok semmi újat, mert Covid meg karantén, de most már mi két nagykorú gyerekkel, és egy kamasszal ünnepeltünk, plusz egy kiskutyával meg egy macskával (+tengerimalacka).
A nagyobb gyerekekkel annyival egyszerűbb már a készülődés is… Kezdjük ott, hogy már nem titokban kell a fát díszíteni, sőt, már együtt választottuk is ki – régen ugye úgy volt, hogy az angyalok hozzák… Praktikus is már így, együtt csinálni, közösen díszíteni, mert pl. amikor szokás szerint nem találjuk a fára a legfontosabb égősort, akkor az egyik gyerek a szobáját dekoráló ananászos égőt odaadja, nagy kegyesen – ezzel megmentve a karácsonyt : )
Csapatmunka van, a máskor az egész nap ágyban heverésző fiatalok lelkesen segítenek (na jó, a békesség kedvéért hagyni kellett őket aludni jó sokáig így is), díszítenek, ötletelnek, és ránk is fér a frissességük, kreativitásuk. És jó ez a nap is együtt, bár már lassan 3 hónapja vagyunk összezárva, túl vagyunk Covidon, online oktatáson, ezen-azon, meg jó néhány majdnem-idegösszeroppanáson, kisebb vitán (hogy néz ki a szobád? miért nem segít senki?!), és mégis, végül is nagyon jól érezzük magunkat együtt, mert vannak közben nagy beszélgetések, nevetések, közös filmnézések. És most, hogy együtt készülünk, mindenki izgatott, de mégis belazult, jókedvű.
És amikor végül ott állunk a fa körül, egymás kezét fogva (jól megcsúszva időben, de hát kit érdekel….úgysincs időlimit már), csillagszóró, mennyből az angyal, és talán mindannyian ugyanazt érezzük, és mégis mást, mindenkiben kavarognak az élmények, az érzések… Bennem is, persze… kiskarácsony, nagykarácsony, itt is vagyok, velük, meg ott is, a régi karácsonyokban… egyszerre a tér kitágul, az idő meg viszonylagos, ugrálok benne, mert közben már máshol is járok, felvillannak előttem réges-régi karácsonyok pillanatai… újra gyerek vagyok, kislány, és nagylány, testvéreimmel, szüleimmel, a régi otthonban, és a nagyszüleimnél és a péceli nagymamánál a sok rokonnal, és látom a régi karácsonyfákat, a régi arcokat, és hallom a hangokat, az énekeket; közben meg ott állok a fa körül saját családommal, férjemmel és immár kamasz és felnőtt gyerekeimmel, és ez így teljes, együtt vagyok a múlttal, régi családtagjaimmal, a halottaimmal, mert ilyenkor ott van velem apukám is, a nagyszülők, és az elmúlt karácsonyok fénye együtt ragyog az új fa fényeivel, és tudom, hogy így együtt ez már nagyon erős fény… Fény, ami megvilágítja az utat előttünk… a gyerekkor végérvényesen elmúlt, az enyém is meg a gyerekeimé is, ez már nem az a varázslat, hanem egy másik… de pont ez a lényege, hogy előre haladunk, tisztán látva és elfogadva a múltat, de a fény a jelenben van és a jövőt is segít megvilágítani…
És melegít engem ez a fény, és adom tovább ezt a meleget, és mégis, ez munka is, a mi családunk varázslatát már én teremtettem, a férjemmel mi teremtettük, a gyerekekkel együtt teremtettük… ez már a mi karácsonyunk, a mi fényünk, melegünk, ezt viszik majd ők is tovább, magukkal… és csak remélni tudom, hogy szép élményként maradt meg nekik is, mert, talán, jól csináltuk… vagyis ahogy tudtuk…
És lehet, hogy nem is olyan rosszul, mert csillognak a nagy gyerekszemek is, meg mindenki szeme, és lehet, hogy egy kamasznak kicsit ciki lenne mások előtt, de itt most mégis együtt énekeljük a Rossz a Jézus kiscsizmáját meg a Szűz Mária várja, várját, és mint minden évben, megint nem tudom végigmondani a régi családi imát, és a gyerekek elnézően mosolyognak rajtam, hogy milyen vicces, hogy anya sír, pedig aztán ők se tudják végigmondani, és ezen már együtt nevetünk… és aztán azért nem tudunk már annyit énekelni, mert már várják az ajándékozást, de nem a sajátjukat, hanem mert kíváncsiak, mit szólunk mi az ő meglepetésükhöz… amin napokig dolgoztak…
Más varázslat vesz már körül, nem csak a gyerekkoré, hanem mert a sok tradíció, történet összeáll bennem, bennünk, mert mindannyian hozunk tradíciókat, és a család vagy egy közösség attól áll össze egységgé, hogy a különböző tradíciók egymással kompromisszumot kötnek… van, aki ezt hoz, más meg azt… és közben meg mi is hozzáteszünk valamit, új hagyományt teremtünk, és ez jó, nagyon is… mert fontos a hagyomány, de ami nekem érték volt, ami nekem üzenet volt, nem biztos, hogy ugyanazt jelenti a másiknak, vagy a gyerekemnek… mi meg nem erőltetünk semmit… na, egy kicsit igen, és az is vicces, hogy amit pont gondoltam, hogy hagyjuk ki idén, azt számonkérte a legkisebb… minden családban, vagy kapcsolatban van, ami működik, van, ami nem… pláne, ha a 3 gyereknek is különböznek az igényei : ) ezért van például nálunk Szenteste brownie (is), mert a mákot-diót-mazsolát-beiglit-stb. nem szerető családtagok abban megegyeztek, hogy a csokoládé, na, az minden körülmények között jöhet… és így idén a desszertet már a lányom csinálta : )
És már nem a kis 5 éveske meglepett tiszta tekintetével nézik a feldíszített karácsonyfát, hanem okos és értő és büszke tiszta tekintettel, és tudják, hogy a karácsonyfa nem a ráaggatott giccses, színes, üres gömböktől meg az izzósoroktól lesz olyan ragyogó, hanem mert mi annak látjuk, és mert a mi melegségünktől kezd majd megfényesedni…
És tudják már ők is, hogy nem az angyalok meg a Jézuska hozza a karácsonyfát meg az ajándékokat, illetve hogy az anya meg az apa az angyalok, de most már szembesülnek azzal is, hogy az angyalok, tulajdonképpen már ők is… és hogy a csodákra nem csak várni kell, hanem tenni is kell értük, és hogy a csoda nem feltétlenül kívülről jön, hanem bennünk van, csak meg kell találni, meg kell érteni… attól lesz az igazi…
És igen, más, mint régen, de hogy miért jó mégis felnőtt gyerekkel is az ünnep? Mert már értékelik azt, ami van… idővel a legnagyobb lázadó is lehiggad, és rájön, hogy mi veszi körül… és értékeli a családunkat… a legnagyobb dicséret az egy szülőnek, amikor azt mondja a gyerek, én is úgy szeretném csinálni, ahogy ti, mert gyönyörű gyerekkorunk volt. Anya, apa, köszönjük…
Azt hiszem, idén ez volt a legszebb ajándékunk : )
Fotók: Márti
