Sok szó esik mostanában a Marsról, legalábbis asztrológiai-asztrozófiai körökben. Nem csoda, hiszen éppen aktuális együttállása a Vénusszal az Unio Mystica, a szent egység lehetőségét hozza el. De van itt még valami: ők ketten a Plútóval, a gyökeres átalakulások jelölőjével is együtt állnak most. A Plútó óriási energiát képvisel, mint ahogy a Mars is. Kettőjük ereje, ha összeadódik, abból háborúk is kitörhetnek, igen. A cél ugyanakkor jelenleg egészen más: a transzformáció.
Erő, de nem erőszak
A Mars, mint erőbolygó magas szinten az önmeghaladás, a zárt rendszerből való kitörés, a bátorság, az egyenesség, a szeretet nyílt kimutatásának bolygója (ahogy Paksi Zoltán írja Égi utak csillagüzenetei című könyvében). A Plútó most az ezzel kapcsolatos mély átalakuláshoz segíthet hozzá, miközben esetleg eget-földet rengető élményeink vannak. Önmagunkat meghaladni az egón való túllépést jelenti. Azt, hogy vélt, önös érdekeink erőszakos érvényesítését elengedjük egy magasabb cél érdekében.
Mi lehet ez a magasabb cél? Miért éri ez meg nekem?
Senkinek nem állt, nem áll és soha nem is állhat érdekében, hogy akár egyetlen embertársának is rossz legyen, hogy egyetlen testvére is szenvedjen, szűkölködjön, fájjon.
Senkinek, soha nem állhat érdekében az, hogy neki jobban menjen, mint másnak, hogy lenyomjon, lerúgjon, leköpjön másokat.
Mert mindannyian ugyanannak a világnak a teremtményei, ugyanannak az emberiségnek a részei vagyunk, amely végső soron egy organikusan működő, kollektív tudattal rendelkező valami.
Aminek minden egyes egyéni tudata számos szinten kapcsolódik a többihez, és így kölcsönhatásban van egymással.
Jó tett helyébe jót várj!
Tartja az ősi mondás. És milyen igaza van! Ha én jól vagyok, ha jót teszek magamért, a környezetem számára is jót teszek. Ha a környezetemben teszek jót, az nekem is jó lesz, számos szinten.
Ha azért cselekszem, hogy nekem VALÓBAN jó legyen, akkor egyszersmind azért is cselekszem, hogy NEKED jó legyen.
Annyira egyszerű ez. A Mars erejét, saját marsikus erőimet használom akkor, mikor reggel felkelek, mikor ráveszem magam, hogy beágyazzak. Mikor legyőzöm a lustaságom és edzeni indulok, mikor minden kényelmetlenség ellenére belekezdek valami újba. Mikor megvédem a gyerekem az igazságtalanságtól. Mikor kiállok önmagamért és másokért. Mikor bátran kimondom az igazságot. Mikor kalákában, karom erejéből házat építek.
Hol itt a kölcsönhatás?
Ha erőt veszek magamon és edzek, hogy tegyek az egészségemért, erre ösztönözhetek másokat is. Mikor önazonosan, bátran, őszintén létezem, a körülöttem élők is fellélegezhetnek. Hiszen tudják, hogy a társaságomban ők is így tudnak élni. Micsoda megkönnyebbülés!
Az én érdekem a fejlődés. Az, hogy növekedjek a tudatosságban. Hogy növekedjek a szeretetben. Csak ezek lehetnek a valódi céljaim. Ha én tudatos vagyok és szeretetből cselekszem, azzal a világot szolgálom.
Szeretetben cselekedni nem azt jelenti, hogy úgy csinálok, mintha nem lennének érzelmi nehézségeim.
Nem jelenti, hogy érzéseket, sőt, jó érzéseket hazudok oda, ahol nincsenek. Azt jelenti inkább, hogy felülemelkedek eddigi nézőpontomon. Hogy távolabbról tekintek a dolgokra, és azt mondom: itt ez az ember. Nem bírunk kijönni egymással. Utáljuk egymást. De várjunk csak… miért gondolom én, hogy ő utálni akar? És én akarom-e vajon utálni őt?
Ha megfigyelem, mi történik velem, miközben utálom, sok mindenre rájöhetek. Például, hogy mikor utálom, akkor egyszersmind szégyent is érzek, vagy irigységet, vagy félelmet. Felmerülhet esetleg egy ezzel kapcsolatos emlék. Fény derülhet arra, honnan származik ez az érzelem. Észrevehetem, hogy a testem megfeszül, és kellemetlen testérzetek lépnek fel. Hogy a tudatállapotom megváltozik, és hirtelen már nem vagyok birtokában a tudat tiszta terességének, ahonnan jó döntéseket lehet hozni.
Szóval akkor mit tehetnék?
Megpróbálok közeledni valahogy. Ez nagyon nehéz. Nehéz, mert be vagyok rendezkedve az önvédelemre, mert félek, hogy valami bajom esik, ha közelebb megyek. Vannak erre tanulható módszerek: konfliktuskezelés, mediáció, együttműködő kommunikáció, különféle meditációk és szellemi gyakorlatok. De tegyük fel, hogy
erőt veszek magamon
összeszedem a bátorságomat
átlépem a saját árnyékomat
és önmagamat meghaladva
nyíltan kimutatva szeretetemet,
vagyis a SZÁNDÉKOT, HOGY A SZERETET SZABÁLYAI SZERINT CSELEKEDJEK
azt mondom annak az embernek:
Úgy érzem, nem értelek téged, és nem tudom, miért. Úgy DÖNTÖTTEM, mostantól mindent megteszek, hogy megértselek téged, hogy megértsük egymást. Nyíltan beszélek a szándékaimról, és nyíltan kimutatom az érzéseimet. Megosztom a szükségleteimet, és meghallgatom a tiédet. Számítok rá, hogy lehetnek nehézségek, de én nem fogom feladni. Nézd, itt a kezem. Leteszem a fegyvert.
Közeledni akarok hozzád. Kapcsolódni az isteni lényedhez. A szellemem szeretne a szellemeddel találkozni.
Mert minden szenvedésünk oka az elszakítottság illúziója.
Tegyünk ma egy lépést azért, hogy ez holnap már ne így legyen. És legyünk bátrak szembenézni első sorban önmagunkkal.
Csillag Enikő
További írások a szerzőtől itt: https://magikusno.wordpress.com/blog-2/
Facebook: https://www.facebook.com/magikusnoutja
YouTube: https://www.youtube.com/channel/UChR9wCpkH_hwlAbWzDRTucQ
Photo by: pixabay.com
