Avagy hogyan lendültem túl a COVID-19 szorongáson

A Covid-19 harmadik hulláma szinte soha nem tapasztalt mélypontra repítette a lelkemet.
Másfél hét komoly agonizálás után úgy döntöttem, változtatok.

  • Ehhez először is el kellett fogadnom, hogy a helyzetet nem tudom megváltoztatni. A járványra és a velejáró kellemetlenségekre nincs ráhatásom. De azt meg tudom választani, hogyan állok a körülményekhez.
  • Elkezdtem nagyon aktívan mozogni. Azáltal, hogy a testemet megmozdítottam, a lelkem is elmozdult az ijesztő mélységből
  • Elkezdtem rengeteg folyadékot inni. A sok-sok víz nagyon jól energizált és méregtelenített.
  • Elkezdtem újra nyitni az emberek felé. Igaz, hogy csak telefonon és online, de fantasztikus érzés volt újra beszélgetni pozitív emberekkel.
  • Elkezdtem tervezni aktívan a jövőt. Egyszer vége lesz a járványnak és már soha semmi sem lesz olyan, mint azelőtt volt. De hogy milyen lesz, az javarészt rajtunk múlik. Nekiláttam összepakolni a kis batyumat, amibe belekerül minden, amit ebből a helyzetből tanulópénzként magammal viszek.
  • Elkezdtem kevesebbet olvasni a hírportálokat. A média soha nem látott felelőssége úgy tűnik, még mindig nem egyértelmű a legtöbb újságírónak.
  • Elkezdtem hálás lenni. Az egészségért, a családért, a gyerekekért, a szép időért.

Megértettem:

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül a legnagyobb a szeretet.”


Photo by Lukas from Pexels

Tags :