Az amerikai karácsony fogalom. Nagy, fényes, csillogó, zenélő, szirupos kávét szorongatós, pizsamás, túlevős, túlajándékos, csúnyapulcsis, hóesésben korcsolyázós. Legalábbis a filmeken. De milyen lehet a valóságban? Megnéztem, és mutatom nektek is.

A karácsonyi készülődést az adventi koszorú készítéssel szoktam kezdeni, ezt a világ másik végén is így terveztem. De ember tervez, kulturális különbség végez… Kezdett gyanús lenni, hogy már a harmadik boltot járom végig gyertyák után kutatva, sikertelenül. Illatos, óriási, 7 dollár/darab-os, elemes, mindenféle volt, csak sima, egyszerű nem. Egyértelműen kiderült, hogy az Adventnek itt nincs hagyománya. A templomokban vannak ugyan koszorúk, de köztereken, karácsonyi vásárokban és az otthonokban nem jellemzőek. (Kivéve a mi otthonunkban, mert végül találtam 4 egyforma, vállalható kinézetű és árú gyertyát. A nagyfiam szerint olyan, mint 4 pohár tej.)

Ha nem is szimbolikus adventi gyertyákkal, de várakozás azért az amerikai kontinensen is jelen van. December első napjaiban (vagy akár már Hálaadásra, november végén) felállítják a karácsonyfákat, és díszítik a házakat, kerteket. Annyiféle nemzet, vallás és szokás olvasztótégelye az Egyesült Államok, hogy nincs annyira egyöntetű karácsony-uralom, mint Európában. Ügyelnek rá, hogy „Boldog karácsonyt” helyett „Ünnepi üdvözlet”-et (Season’s Greetings) írjanak a képeslapokra vagy a hirdetésekbe, hiszen nem mindenkinek a december 25-én és 26-án tartott karácsony a legnagyobb ünnep.

Akinek viszont igen, ő szerintem a többiek helyett is díszít. Az amerikaiak dekorációban és készülődésben nem végeznek félmunkát (lsd. a Hálaadásról szóló cikk felfújható pulykáit…). Költeményeket varázsolnak az ablakokba, szobákba, előkertekbe, a tetőkre és a forgalmas városi utcákra.

Első látásra ezek túl nagynak, akár giccsesnek vagy fölöslegesnek is tűnhetnek. Viszont ha más oldalról vizsgálódunk, akár még történelmi érdekességek is előbukkanhatnak a vakító csillogás mögül. Jó példa erre a New York-i Rockefeller Center híres karácsonyfája. Ez a fa a téli szezon egyik attrakciója, a fények felkapcsolásának alkalmából külön show műsort adnak, amit élőben és a tévében is lehet követni. Az idei ünnepséget itt nézhetitek vissza:

„A tér karácsonyfája a nemzet karácsonyfája, mely nemcsak az ünnep, de a túlélés szimbóluma is”- írja a Tengerentúlról jelentem című blog szerzője.

Az első, papírgömbökkel, tobozokkal, áfonya füzérekkel, konzervdobozokkal díszített karácsonyfát a Rockefeller Center építésén dolgozó munkások állították 1931 Szentestéjén, amikor az épületeknek még csak az alapjai álltak. A gazdasági világválság közepén így fejezték ki a hálájukat, hogy volt munkájuk és volt mit a családjuk asztalára tenni az ünnep alkalmából. A Rockefeller igazi karácsonyi tradíciója azonban csak két évvel később, 1933-ban született meg. Ettől kezdve minden decemberben – a Hálaadás utáni első szerdán – felállítják a gigantikus fát.

Turisták milliói tűzik ki célul, hogy legalább egyszer részesei lesznek az ünnepi forgatagnak, a helyiek közül pedig sok család minden évben ellátogat a fához. Mindannyian magukba szeretnének szívni egy kicsit a varázslatból. Annyi melegséget és fényt, ami karácsonyig és még az ünnep után is ragyoghat bennük. Mert tulajdonképpen ez húzódik meg a készülődés mögött. Ki egy szál piros masnival, ki egy egész áruháznyi pörgő-forgó dísszel, de végülis ugyanazt üzeni: teremtsük meg mi magunk a csodát! Fejezzük ki a szeretetünket, a hálánkat, a várakozás bizsergető izgalmát! Merjünk örökké játékosak maradni és csaljunk mosolyt minél több ember arcára!

Ha végiglapozzátok a képgalériát, kaphattok egy kis keleti-parti ízelítőt a multikulti, az anyagias, a szerény, az elegáns és a vidámpark hangulatú amerikai karácsonyból is. A címben feltett kérdésre pedig a válaszom azt hiszem, igen. Olyan.

Bárhol és bárhogyan is ünnepeltek, sok szép pillanatot kívánok nektek! Season’s Greetings!

A fotók saját készítésűek.