Van a Nőnap, és van az Anyák napja. Még a naptárban is távol esnek egymástól, nehogy kavarodás legyen. Eddig legalábbis nem volt, de majd most jól összemixelem a kettőt. Megálltam ugyanis az ovi előtt, a kisfiamat vártam. Volt időm nézegetni a kiragasztott gyerekrajzokat és írásokat. (Amerikában élünk, itt négyéves kortól ismerkednek a betűkkel, számokkal.)

A Nőnapra készülve női példaképekkel foglalkozott az egyik csoport, a válaszok között pedig toronymagasan az anyukák vezettek. Nem volt meglepő, mégis elgondolkodtatott.

Hozzászoktunk, hogy a gyerekünk ANYA-ként lát minket. Minket hív, ha éhes, ha nem találja a zokniját, ha bántották, ha nem tud elaludni, ha kéne valami menő jelmez, vagy ha átmenne a barátaihoz. Miénk a megtiszteltetés, hogy ránk csapja az ajtót mérgében, vagy a nyakunkba borul örömében.

A nagy anyaságunk közben viszont néha megfeledkezünk róla, hogy NŐI minták is vagyunk. Mert a gyerekek olyan trükkös lények, hogy folyamatosan monitorozzák ezt az oldalunkat is. Elraktározzák a mozdulatainkat, a mondatainkat, és apró kockánként felépítik a saját „NŐ” képüket.

Milyen egy nő? Tűsarkús? Házias? Hangos? Folyton diétázós? Mindenre rábólintós? Szerény? Csapatkapitány? Óriás gardróbszekrényes? Barátkozós? Sminkbajnok? Kultúrafogyasztó? Villanykörte cserélő? Lezser? Haját hátradobós? Elégedetlenkedő? Háttérbe húzódó? Pletykás? Jég hátán is megélő?

A gyereked biztos meg tudná fogalmazni (szóban vagy rajzban), hogy Te milyen NŐ vagy. Mert nem csak a pasik vagy más nők előtt vagyunk NŐK. A gyerekeink előtt is. Boldog Példakép-napot március 8-án!


Kiemelt kép: Pixabay ; Fotók: Czecz Fruzsina