Az Egyesült Államokban november negyedik csütörtökje (Kanadában október második hétfője) az a kitüntetett nap, amikor hálát adnak az ősszel betakarított terményért. De vajon honnan ered ez az ünnep, és miért vált ilyen fontossá? Egyenesen Amerikából mesélek. És fotózok. Felfújható, színes pulykákat.
A hagyomány egészen a XVII. századig nyúlik vissza, ugyanis 1620 szeptemberében a Mayflower nevű hajó Angliából az Újvilág felé indult. Eredeti célja a Hudson folyó torkolata (azaz a mai New York) volt, helyette azonban a Cape Cod kikötőben (a mai Massachusetts területén) sikerült lehorgonyozni. Az utasok többsége az európai vallásüldözések elől menekülve vágott neki az embertpróbáló, kéthónapos útnak. Az év további részét a hajó fedélzetén töltötték, de a hideg miatt csak az utasok fele élte túl a telet.
„TANÍTSD MEG HALÁSZNI”
A tavasz beköszöntével a telepesek partra szálltak, és felfedezték a kikötő környékét. Kölcsönösen megdöbbenhettek, mikor először találkoztak az őket fogadó indiánokkal… Az őslakos wampanoag törzs tagjai megtanították az újonnan érkezőknek a halászat, vadászat, a kukoricatermesztés és a juharszirup kinyerésének fortélyait.
A bőséges termés learatása után 1621 novemberében a telepesek vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták. Hálát adtak Istennek, amiért túlélték a megpróbáltatásokat és megköszönték, hogy új otthonra leltek. Így zajlott tehát a történelem első Hálaadás napi vacsorája – legalábbis ez a legelterjedtebb történet az ünnepről. A békés evészet mellett az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az évek során tízezrek vesztették életüket az őslakosok és a gyarmatosítók közti harcokban.
A PULYKA MINDENEK FELETT
A Hálaadás mai formája egyértelműen a családról, a szeretetről és a közös étkezésről szól. A karácsonyhoz hasonló volumenű ünnepre összegyűlnek az egymástól távol élő rokonok. A hatalmas, egészben sült pulyka, a krumpli és a sütőtök elmaradhatatlan része a menünek, és az észak-amerikai éves áfonyafogyasztás 20%-a is ehhez az ünnephez köthető. Gyümölcsös öntet nélkül ugyanis nem telhet el Hálaadás.
A pulyka olyannyira kötelező elem, hogy T-day-nek (T, mint turkey) azaz pulykanapnak is hívják november negyedik csütörtökjét. A szokás eredete valószínűleg addig a bizonyos 1621-es ünnepségig nyúlik vissza, ami előtt vadpulykavadászatot tartottak a vacsora résztvevői. Azóta is sok szárnyas élete ér véget a sültestálon, de mindig akad egy-két szerencsés, aki megmenekül. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke minden évben megkegyelmez egy Hálaadás napi pulykának, aki így nem kerül felszolgálásra, hanem elnyeri az „Egyesült Államok Pulykája” címet. Állítólag Abraham Lincoln volt az első, aki fia kérésére megkegyelmezett egy pulykának. John F. Kennedy-ről azonban nem csak állítólag, hanem biztosan tudható, hogy megesett a szíve egy madáron.
a Fehér Házban. /Kép forrása: wjct.org/
Az elnöki kegyelemből hagyomány lett. Itt látható például Barack Obama és egy szerencsés szárnyas találkozása 2015 őszén:
Itt pedig Donald Trump első, elnökként töltött Hálaadás napi beszéde és egy újabb megmenekült madár:
A dekorációban is a pulyka motívum az uralkodó. Jártamban-keltemben kattintottam pár fotót Hálaadás témában, nézzétek csak:
Ez az ünnep egy sajátos történelmi helyzetben született, és fájdalom, veszteség is kapcsolódik hozzá. Mégis, az alapjai olyan szépek. Gyűljünk össze mindazokkal, akik fontosak, és az év vége felé közeledve összegezzünk! Mondjuk köszönetet azért, amink van, játsszunk, szórakozzunk, élvezzük a különlegesen finom ételeket! Így az őszi hétköznapok is könnyebben telnek. És… pár hét múlva itt a karácsony, amikor folytatódik a szeretetteljes ünneplés.
Ti miért vagytok hálásak?
/Kiemelt kép: Jill Wellington, Pixabay; Képgaléria: Czecz Fruzsina/
