Húsvét előtti szombat este rám szólt a férjem, hogy legyek szíves, hagyjam már abba a zajongást. Felhallatszik! Így is küzd az altatással, legalább ne roppantgassak tojásokat...
Kettévehető tojásformákat töltögettem éppen csokival. Szántam-bántam, abbahagytam. Az éjszakai műszakban folytattam, amikor már mindenki mélyen aludt. Bocsánat a zörgésért, de nekem minden ünnepben az előkészületek a kedvenceim. És most különösen jó húsvétot szerettem volna! Kincskereséssel, vidámsággal és finomságokkal teli hétvégét. Ahová pár óráig nem szűrődnek be a nyomasztó hírek. Ahová csak az öröm és a biztonság érzése kap meghívót.
Amíg a gyerekek szép csöndben majszolják a levadászott csokifalatokat (ommm), felnőttként azért nem feledkezünk meg róla, hogy a feltámadást, az újjászületést ünnepeljük. Szükségünk is van rá. A csokira, a csöndre és a reményre is. Azokra az erőforrásokra, amiket már sokszor mozgósítottunk – hiszen mindenkinek vannak apró feltámadás-, újjászületés-morzsái.
A lelki munka, a gondolkodás, a befelé figyelés az ünnepnapokon még nagyobb szerepet kap. Ilyen évvel a hátunk mögött meg különösen… Éppen ezért arra gondoltam, hogy húsvétra néhány önismereti kérdést küldök a Nyúllal. Ha van kedved, válaszold meg őket:
1. Ha a gyerekkorod húsvétjaira gondolsz, milyen kép jut eszedbe először?
2. Mi az, amit ebből tovább szeretnél adni a gyereke(i)dnek, a saját családodnak?
3. Mit nem szeretsz ebben az ünnepben?
4. Mi volt az a helyzet az életedben, amikor szinte „újjá kellett születned”?
5. Nehéz időkben melyik az a 3 tulajdonságod, amiket segítségül hívhatsz?
6. Ki az a 3 személy, akikre mindig számíthatsz?
7. Mi jelenti számodra a töltekezést, miből merítesz energiát?
A lehetőségekhez képest a legszebb ünnepet kívánom mindenkinek!
Fotó: Pixabay
