Nem várhatjuk, hogy majd megoldják a gondjainkat. Nem fogják. Nem tudják, vagy nem akarják, vagy nem is tudnak róla, hát teljesen mindegy is.
Panaszkodni tudunk. De ez most nagyon kevés lesz. Mi, anyák, nem fogjuk bírni egymás nélkül. Pedig az anyák erejénél nagyobb erőt én nem ismerek. Hogy csodálatosak vagyunk és baromi erősek, és mindent megoldunk, azt talán halványan sejtjük. De most ez a halvány sejtés nem lesz elég.
Nagyon sokan már így is a peremen táncolnak. Fogjuk meg egymás kezét. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Nézz szét magad körül, keress egy anyát, és kérdezd meg, hogy mit tudnátok egymásnak segíteni. Ennyi. Nem beszélsz a szomszédoddal valamiért? Akkor most légy szíves és csöngess be hozzá. Kérjünk segítséget. És keressünk olyat, akinek segítség kell. Ez most van.
Nem a villámbevásárlás ideje van itt. Nem a hibáztatásé. Ne oda toljuk az erőinket. Hanem használjuk arra, amiben a legjobbak vagyunk. Az összefogásban. Anyák, egymásért. Nem nagyban, kicsiben. Csak egy kezet kell megfognod. Nem a világot. Ez most van. MOST.
Fotó: Nóra
