Pont ugyanott tartunk, mint egy éve… Ja, nem Az elmúlt napokban sok elkeseredett embertől hallottam azt a mondatot, hogy „na tessék, pont ugyanott tartunk, mint egy éve.” Értem az elkeseredésüket, de ha saját magamra gondolok, akkor mégsem érzem igaznak ezt
Egy keserű évforduló margójára Amikor egy évvel ezelőtt kitört a pandémia, épp 8 hónapos terhes voltam a második kisfiammal. Persze, nagyon megijedtünk mindannyian, de az első karantént még nagyon szépen éltük meg. Jó volt végre sokat együtt lenni, együtt készülni
Nem várhatjuk, hogy majd megoldják a gondjainkat. Nem fogják. Nem tudják, vagy nem akarják, vagy nem is tudnak róla, hát teljesen mindegy is. Panaszkodni tudunk. De ez most nagyon kevés lesz. Mi, anyák, nem fogjuk bírni egymás nélkül. Pedig az
Ami biztos, hogy itt nem az lesz, mint tavaly márciustól. Sajnálom Drága Tanárok, imádott Iskolánk, ha ezzel csalódást okozok majd esetleg, de nagyon rosszul működött ez az itthoni tanulósdi már múltkor is, mindenki nagyon megszenvedte. Én, a magam részéről most
Azt mondják, hogy érdemes figyelni az életünk ismétlődő eseményeit, mert azért jönnek újra, hogy végre tanuljuk meg a leckét. Nem tudom, hogy vagytok vele, nekem anyaként folyamatosan szigorlatok vannak. Nem holmi kis témazárók… De ez az évismétléshez hasonlító országos záróra
Régen, amikor a GPS ezt hajtogatta, már az is nagyon idegesített. Van, akit nem érint meg a tervezés és a tervek borulása, de mi, akik tervezősek vagyunk, nehezen találunk talajt egy folyton változó világban. Szerintem van egy újratervezés-mennyiség, ami időnként
