latest posts
Még nem volt gyerekem, mikor először olvastam ezt a mondatot: Egy nő lehet fáradt, egy anya nem. Értettem, mire vonatkozik, persze hogy értettem. Ma is értem – két gyerekkel – , de még mindig nem tetszik. Miért ne lehetne fáradt
Ma ezzel csengettek. Orosz. Jelizaveta Ivanovna Priznic negyven is elmúlt már. Lődörögve élt. Élve lődörgött Usakovszkojeban. Tulajdonképpen egész életében a Bering-tengerre vágyott, de sosem mert elindulni. Meg félt is otthon hagyni a két köszvényes macskáját a rokonokra. Így telt el
Mondjak le rólad Soha igaztalanabbat Nem tudnék tenni Nincsen rajtad kívül semmi Amit ne mondanék le Ez nem a túlszámlázott Távhő szívem Ez addig Pörgeti az órát amíg hitem Megtart abban a felemelt Lábban Ahogy esténként indulok Utánad a gangon
Az utolsó miskolci kórházas sztorinál már biztos volt benne, hogy nagyobb a baj. Persze megint a belgyógyászatra vitték az anyját, hisz mi más lehet a baj, ha valaki lefogy 25 kilót pár hónap alatt? Szegényt megint tükrözgették, alul-felül, de minden
Kimerültem. Sárkány? Sárkány. Sírás? Sírás. Úgy döntött a férjem, hogy rám fér az egyedüllét – és ezt mondhatta volna úgy is, hogy bizony engem már nem lehet tartósan elviselni testközelből, lepattannak a lányokkal pár napra a szüleihez. Ehelyett szebben és