Amikor a hónap elején azzal indítottam, hogy Gyertek elő, női körök! akkor valami ilyesmire gondoltam. Számtalan érdekes női kört fedeztünk fel. Az én utolsó felfedezettjeim egy drámapedagógus és egy művészetterapeuta, akik összefogtak és létrehozták a saját körüket. Horváth-Meszes Bettinával és Tóth Rebeka Sárával beszélgettem. Mindketten Nagykovácsiban élő édesanyák, akik november 6-ra hirdették meg az első Női kört. Már az első találkozásunkkor kiderült számomra, hogy nagyon jól egymásra vannak hangolódva. Meséltek a jövőbeli terveikről, elképzeléseikről, céljaikról – igazán inspiráló volt hallgatni őket.
…
Betti, kérlek mesélj egy kicsit magadról!
B: Eredteti foglalkozásom szerint óvónő vagyok, de amikor jött egy lehetőség, hogy a Szegedi Egyetemen tanulhassak tovább, akkor itt már szakiránynak a drámapedagógiát választottam. Nekem ez a két év nagyon sokat adott. Rengeteg önismereti tréningen vettem részt, és hamarosan kristálytisztává vált előttem az út, hogy merre szeretnék továbbmenni.
Sára, ha jól tudom, te pedig zenész vagy.
S: Igen, én fagottművész vagyok, de művészetterapeutai végzettségem is van.
Honnan ismeritek egymást?
S: Az óvodából van az ismeretség. Mondhatni, sorsszerű volt, hogy mi Betti ovis csoportjába kerültünk. Már az első találkozáskor egymásra hangolódtunk, majd minden egyes alkalommal egyre többet beszélgettünk és egyre jobban megismertük egymást.
Hogyan indult a közös munka?
B: Sára rendszeresen bejárt hozzánk az óvodába és a nagycsoportosoknak tartott művészetterápiás foglalkozásokat. Sok olyan technikát tanultam tőle, amikkel például a rajzolni kevésbé szerető kicsiket is alkotásra tudom ösztönözni.
S: Az óvodás foglalkozásokon a módszert át kellett alakítanom a gyerekek nyelvére – például a relaxációból egy utazást készítettem egy kis mondókával -, de nagyon jól működött náluk.
Aztán megszerveztük az első közös nyári gyerektáborunkat, ahol próbára tettük saját magunkat is, vagyis, hogy a drámapedagógia és a művészetterápia hogyan tud összefonódni és együttműködni. Azt már láttuk, hogy emberileg nagyon jól tudunk együtt dolgozni, szépen építjük egymást, mindenki megtalálja a helyét a közös munkában.
Honnan jött a női kör ötlete?
B: A „bogarat” két anyuka ültette el a fülünkben, akik egy alkalommal megjegyezték, hogy ők is milyen szívesen itt maradnának a gyerekekkel a foglalkozásokon.
S: Néhány évvel ezelőtt engem még egyáltalán nem érdekelt ez a téma, de amikor először a saját bőrömön megtapasztaltam, hogy milyen transzformatív tud lenni egy ilyen találkozás, akkor kezdtem hinni a női körökben. Nekem a mai napig ez a legfontosabb „táplálékom”, ebből töltekezem. Volt olyan kör, amihez csatlakoztam, de volt olyan is, aminek már a születésénél is ott voltam.
Ha jól értem, akkor a ti kettőtök köre is egy most születő formáció?
B: Igen. November 6-án, szombaton lesz az első találkozó.
Van esetleg célcsoportotok?
S: Nincs. 20 éves kortól bárki jöhet, aki csatlakozni szeretne.
Lesz tematika, amit követtek majd a foglalkozás alatt?
B: Igen. A drámapedagógiával kezdünk, amivel úgymond „megágyazok” majd a művészetterápiának. Vagyis a társismereti részt az önismereti elé hozzuk. Úgy gondolom, ha már sikerül valamennyire megnyílnunk egymás előtt, akkor talán könnyebben megyünk „mélyebb helyekre”.
A résztvevők kapnak-e majd valami visszajelzést az alkotásaikról?
S: A visszacsatolás mindig az alkotásnak szól. Te döntöd el, hogy mennyit veszel magadra vagy viszel el magaddal. Ezt úgy képzeld el, mintha egy megtört fényt irányítanánk rá, nem egy direkt reflektort, vagyis a végén van választásod.
B: A célunk inkább a gondolatébresztés lesz.
Milyen rendszerességgel tervezitek az összejöveteleket?
S: Valószínűleg 4-6 hetente.
Hogyan tovább? Mik a tervek?
S: Nagyon sok ötletünk van a jövőre nézve, ill. mi is folyamatosan képezzük magunkat.
B: Fontos a saját élmény, hogy inspirálni tudjuk egymást. Mikor mesélünk egymásnak személyesen átélt tapasztalatainkról, abból mindig születik egy innovatív gondolat.
A hétköznapokban mennyiben segít benneteket ez a tudás, ez a rengeteg önismereti tapasztalat?
B: Én mind a munkába, mind a magánéletembe is beépítem, amit tanulok. Felhasználom például a konfliktuskezelésnél, akár a gyerekekkel, a párommal vagy a szüleimmel kerülök összetűzésbe. Mindig figyelem a saját reakcióimat, és ha tudom, hogy honnan jön a negatív reakció, akkor tudom azt is, hogy lehet rajta változtatni, de ez elképesztően nehéz és még előttem is hosszú út áll.
S: Velem is sokszor előfordult, hogy az adott szituációban nem tudtam jól reagálni, jöttek a régi reflexek, de utólag meg tudtam őket fejteni. A tudatosítás és tudatosság segíti a személyes fejlődésem, így egyre többször küzdök meg sikeresen a konfliktusos helyzetekkel.
Ha valaki önmagával foglalkozik pl. sportol, olvas, zenél, tanul, azaz töltekezik, azt tiszteletben kell tartani. Akkor történik varázslat és a család ebből csak profitálhat.
A családotok nem gondolja, hogy ez valami hókuszpókusz?
S: Mivel mi mindketten zenészek vagyunk, ezért a mi gyerekeink számára az önkifejezés és kreativitás különböző formai nem olyan szokatlanok. Amúgy ők a legalkalmazkodóbb lények a földön, nagyon gyorsan megszokják az újdonságokat is. Tudják, hogy ha én rajzolok valamit, akkor azt nem szabad összefirkálni, belerajzolni, mert nekem az fontos, és szeretném eltenni.
B: Ha valaki önmagával foglalkozik pl. sportol, olvas, zenél, tanul, azaz töltekezik, azt tiszteletben kell tartani. Akkor történik varázslat és a család ebből csak profitálhat.
Miért lett Női kör és nem Önfejlesztő vagy művészeti kör?
S: Valószínűleg, ha nem írnánk ki, akkor is csak véletlenül jelenne meg férfi. Teljesen más, ha csak nők vagyunk, gyógyító erővel bír, ezt tapasztalatból mondom. Amióta az én világomba bejött ez az „Ősi nőiség”, azóta tudom, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom. A nők régen így éltek, támogató, intuitív közösségekben. A mai versengés közöttük egy felvett, férfias viselkedési forma, amit a férfias gondolkodású világ kényszerít rájuk. A nők alap beállítottsága nem ez, és ha megvan a tér, akkor nagyon könnyen térnek vissza az ösztöneikhez, ebben segítenek a női körök.
Miért adhat többet egy Női kör, mint egy baráti kör?
S: Szerintem mindkettőre szükség van. Kell, hogy legyen olyan barátnő, akivel megbeszéled, milyen színt választottál a kozmetikusnál, vagy mi volt gyerekkel az iskolában/óvodában.
B: Ezek a találkozók mindig azzal a szövetséggel indulnak, hogy ami itt történik, az itt is marad. Kapunk egy teret, ahova nyugodtan „kipakolhatunk.” Szerintem nagyon kevés ilyen lehetőség van az életünkben, ahol nem kell attól tartanunk, vajon ami ott elhangzik, hova megy majd tovább? Itt lelassulhatunk, biztonságban érezhetjük magunkat.
Hosszú távú célok, tervek?
B: Még nagyon sok minden képlékeny, de rengeteg ötletünk van. Gyerektáborok biztosan lesznek.
S: Ezen kívül szeretnénk a felnőttek világába is izgalmas önismereti és kreatív színeket hozni.
Akkor elmondhatjuk, hogy a közös munka kettős célt szolgál: egyrészt mindkettőtök számára egy önismereti utazás, másrészt egy segítő szándékkal indított projekt.
B: Az összes önismereti tréning után úgy érzem, hogy ez mindenkinek jár, még akkor is, ha sebek szakadnak fel. Sára szokta mondani, hogy ha kiszakad valakiből egy fájdalmas emlék vagy gondolat, „az már kint van, nem nyom tovább”. Én nem vagyok terapeuta, a közösségépítés lesz az én feladatom, de biztos vagyok benne, hogy sokat tanulunk majd egymástól.
Fotó: Andi
